Cukiság

2010 szeptember 27. | Szerző: T.Nokedli

Nem bor, de majdnem annyira jó dolog.

Még múlt hét közepén találtuk őket Apával és az Onokával, de annyira kicsik voltak, hogy először továbbmentünk egy másik helyre, hogy visszafelé szedjük le őket, hátha 1-2 óra alatt nőnek egy kicsit. Éppen jött is arra egy ellengombász, aki miatt csuriba raktuk a kezünket (illetve én csak az egyiket, a másikban gyerek volt), nehogy arra bóklásszon, de szerencsére ő őzlábra volt éppen ráizgulva. Aztán visszamentünk értük és rájöttünk, hogy egyszerűen pedofília és mészárlás lenne 1,5-2 centis vargányákat szedni, úgy, hogy közben 10-12 centis nagytesókkal volt tele a kosarunk.
És lőn: a fotózkodás után 3 perccel találtam egy márkás gombázósbicskát a fenyves alján, ami ott helyben Onokának lett ígérve, persze majd úgy hat év múlva, ha már lehet bicska a kezében.
Szóval a vargánya nem bor, de majdnem aranyhal.

Erdőbénye jó hely

2010 szeptember 23. | Szerző: T.Nokedli

Éppen most beszéltünk egy csomót a Hetedhét Pásztortüzekről Homonna Attilával, amire éppen nem tudok elmenni, úgyhogy inkább itt fájlalom a szívem egy kicsit. Nincs még egy órája, hogy arra a kijelentésre ragadtattam magam: mostanában Erdőbényén vannak az ország legjobb fesztiváljai. A Bor, Mámor, Bénye olyan, amilyennek az ember álmodni szeretné a kedvenc borvidékét: jó fej, szimpatikus emberek vigyorogva közlekednek pincétől pincéig, közben világmegváltóakat lehet enni és mindenki vigyáz mindenkinek a gyerekére.

Erdőbénye az a falu Tokaj-Hegyalján, amit az utóbbi néhány évben felfedezett magának néhány borbolond értelmiségi és gyorsan oda is költöztek. Vittek magukkal ízlést és tettvágyat, meg a kiterjedt baráti kört, úgyhogy egyszerre csak lett egy falu az ország egyik legboldogtalanabb végén, ahol nem arról beszélnek, hogy miért nem lehet ma a szőlőből megélni és milyen borzasztó is a sora mindenkinek, meg egyébként is, a mádiak beképzeltek, hanem arról, hogy milyennek kéne lenni a furmintnak, hogy lehet gasztrobloggerként kiszámíthatatlan mennyiségű emberre főzni és hogy ki ma a legjobb bolgár népdalénekes.
Az egész úgy jó, ahogy van. És van annyira messze, hogy még évekig ne lepje el az a fajta tömeg, ami előbb-utóbb kivédhetetlenül az elkurvuláshoz vezet.

Ja, még egy fontos: kizárólag Erdőbényén tudják megrendezni azt a bor- illetve gasztrofesztivált, ahol nem erőltetik rá a koncerteket a népre. Vannak és jók is, de borozás közben nem kell hallgatni és főleg nem kell túlüvöltenie annak, aki éppen a borásszal/a haverjával/ a kiszemelt csajjal akar beszélgetni. A Várban idén már megint berekedtem és már megint kihangosították olyan udvarokba is a koncerteket, ahová menekülni próbáltam előlük, a közönség 70%-a csak pihenni ült le a színpad elé, ami miatt az alföldi bódésort csak tyúklépésben lehetett megközelíteni.

Szóval: Kedves Szervezők! Egy borfesztiválra borásszal tyantyizni megy a nép, és nem szereti, ha a végén csak annyit tud elmutogatni, hogy kérek két deci pirosat a jobbikból, közben pedig fáradt, és ezért a székébe ingerülten kapaszkodó néniket kell kerülgetnie.
Köszönöm, hogy elmondhattam. Ti pedig menjetek el Erdőbényére.

A fiúszagú és a büdösödős

2010 szeptember 20. | Szerző: T.Nokedli

Bibibú, új szerelem van:  megtaláltam (na jó, nagy a szám, persze, hogy mutatták) a Télvíz Idejére Való Sauvignon Blanc-t. Ilyen ökörnyálas időkben még utoljára nyári borokat akarok inni, hátha itt tartják a teraszos jó időt, de már nem esnek jól. Ennek viszont kifejezetten rossz idő kell, hogy ne izzadjak bele.
Barrique-olt Sauvignon Blanc, ami itthon kevés van (sőt, a világon sem sok. Azt a néhányat inkább Sancerre környékén kell keresni), és bár általában nem vagyok oda értük, ebbe most belezuhantam. Arccal.

Az illata haragoszöld csalán és valami gyantára emlékeztető izgalmas szúrósság, amit hárman sem tudtunk megfejteni, pedig az egyik maga a borász volt.    Debreczeni Kálmán állította, hogy ez a nagyon érett sauvignon blanc szőlő illata frissen szedve, ám valószínűleg többen vagyunk, akiknek a fiúöltöző levegője hamarabb beugrik, mint a frissen szüretelt sauvignon blanc-é. A fiúöltözőtől ne ijedjen meg senki: ha legközelebb kibontok egy palackkal, biztosan összekenem vele estére a pasimat.

Persze hatalmas teste van, jó magas alkoholtartalma, ettől némi glicerinédessége (3,5 gramm maradék cukrot Debreczeni Kálmán szerint nem érezhetek ki – nem ismer még, hogy mennyire allergiás tudok lenni a tündibündi maradékcukrokra). Ez tényleg olyan combos, hogy glicerin tehet az édességérzetről. Mégis gyümölcsös, friss, tökéletes egyensúlyban van, csak éppen akkora, hogy muszáj hozzá főzni valamit. Vagy begyújtani a kandallót és egy fél üveg után a karosszékben tölteni tőle az éjszakát.

Jelentem: szeptember van, de nekem már megvan a tél fehérbora, amihez piros orral menekülök majd haza a latyakból.

Az adatai: Debreczeni Szőlőbirtok és Pincészet, Etyek-budai Sauvignon Blanc, 2009. www.debreczenipinceszet.hu

A Büdi nagyon régóta lapult már a kamrában, lévén egy tavalyelőtti dél-amerikai útról hozott szuvenír, amit ott helyben ugyan kóstoltam, de egy boltban és annyi mindennel egyszerre, hogy csak a lényeget jegyeztem meg belőle. Mégpedig azt, hogy Sauvignon Gris, azaz Pinot Gris (aka Szürkebarát) és Cabernet Sauvignon (!) keresztezéséből született szőlőfajtából van. Bizony, a papa nem Sauvignon Blanc, ahogy még el tudná képzelni az európai gyomor. (Még ha a Wikipedia az ellenkezőjét is mondja. Jobban hiszek egy chilei borboltosnak és kész.)

Egy pár hete esedékes bulin végre kibontottuk – alkalmat ugye teremteni kell, különben ellepik a kamrát az innen-onnan származó, romlásnak induló emlékek, – és hát hozta is, amit sejtettünk róla. Egyenchilei fehérborillat, hatalmas arcbarobbanással, minden maximumra tekerve benne – kicsit gyanúsan is maximumra. Mivel tudom, hogy miből van, még a fajtákat is felfedezni vélem az illatában, bár ez valószínűleg csak érzékcsalódás, mivel egyrészt ilyen szőlőfajta ugye szerintünk nincs is, másrészt vakon kóstolva még halvány tippem sem lenne. Ízben is inkább csak nagyon furcsállnám: a Cabernet Sauvignonnak éppen a nemszeretem jegyei jönnek – nagynak nagy, de nem túl szép, pláne nem összetett savak. Héjon nem nagyon áztathatták, mert tannint nem érezni, bár attól talán még bizarrabb lenne a dolog. Egzotikus gyümölcsök úszkálnak benne, mint egy tévéreklámban: karambola, talán ananász – bár én azt egyéni utálat miatt nem szeretem érezni egy borban -, de ezek is egy gyerekrágó eleganciájával  bírnak.

Az összbenyomás inkább egy egzotikus szuvenír, amit hazahoz az ember mutogatni a barátainak, de meghonosítani soha, de soha nem jutna eszébe.
A valódi  döbbenetet pedig a napokban okozta: a fél palackot csavarzárral visszazárva ottfelejtettem a hűtőben. Most beleszagoltam, és szegényke az elmúlt három hét alatt nem elfáradt, hanem nemes egyszerűséggel megbüdösödött. (Poloska, ha valaki a részletekre kíváncsi.)

Az adatai: Leyda Sauvignon Gris, Kadun Vineyard, Chile, 2007. www.leyda.cl

Terhes vagy? Ne igyál má’!

2010 szeptember 15. | Szerző: T.Nokedli

 Én pedig ötödszörre is elmagyaráztam, hogy amióta tudok a kölökről, nem iszom, csak kóstolok. És igen, ennyit lehet az orvosom szerint. És igen, több nőgyógyásszal beszéltem régebben, akik azt mondták, hogy akár írásba is adnák, hogy napi egy pohár vörösbor kifejezetten tanácsos, ha nem arról lenne szó, hogy a magyar kismamákat a töményről kell lebeszélni. És … a hatodik ilyen kérdést már rettenetesen untam.

Nem tartozom a krízishelyzetben lévő és/vagy felvilágosításra szoruló és/vagy felelőtlen kismamák közé. A babát terveztük és vártuk. Bár a terhességem előtt az átlagnál valószínűleg több alkoholt fogyasztottam, de az átlagnál jóval tudatosabban tettem. Akkor miért nem gondolják még a barátaim sem, hogy tudom, mit csinálok és nem fogom a gyerekemet veszélyeztetni? Azt, hogy idegenek hogy néztek rám, amikor kértem egy pohár bort, azzal már nem is foglalkoztam – eleget magyarázkodtam addigra a környezetemben.
A szoptatás vége felé tartok és ezeket még mindig el kell mesélnem. Igen, szoptatás alatt már könnyebb, igen, hajnalra ez már kimegy, igen, az anyatej nagy része a szoptatás közben termelődik, úgyhogy speciel ezt a pohár cf-et nem fogja megkóstolni a kölök hajnali háromkor.

A terhességgel és az anyasággal eleve akkorát fordul velünk a világ, hogy csak próbálunk utánakapni. Ha erre még a környezetünk is ráerősít azzal, hogy többé nem minket, hanem egy angyali mosollyal mászkáló keltetőgépet lát bennünk, akkor nem csoda, hogy kitör belőlünk a sárkány. De legalább foghatjuk a hormonokra…

Szóval ha egy barátnőtök nagy hassal perdül elétek egy házibuliban, kérdezzétek meg, hogy szörpöt vagy bort inna, a választ pedig  álljátok meg megjegyzés nélkül. Persze ha pálinkát kér, azt már ne…

Bikavér öccázért? Kikérem magamnak!

2010 szeptember 13. | Szerző: T.Nokedli

A kiakadásom tárgya a Pincemester Egri Bikavér (évjárat nélkül)  499 Ft-ért (+ üveg 20 Ft). Ez már önmagában is felháborító, de tetézik: ráadásnak minden palackhoz adnak egy üveg ingyenbort is, amit három hasonszőrű közül lehet kiválasztani. 

Nos, bár hajlamos vagyok eszetlen impulzusvásárlásokra, de nem vagyok annyira eleresztve, amennyire szeretnék, a bikavért öccázért akkor is kikérem magamnak. Szégyelljék magukat az árképzők – még akkor is, ha meg tudom magyarázni az álláspontjukat, sőt, fel tudom sorolni az érveiket.

1. Igen, ha jól sejtem, ez az izé a jó régóta hangosan haldokló és felszámolás alatt álló Egri Borkombinát készleteiből származó cucc lehet, aminek a felszámolói így próbálnak némi pénzt teremteni, hogy aztán a kiürült tartályok is mehessenek a MÉH-be. Hogy baj-e, hogy egy nagy borvidéki kombinát így végzi? Fájdalmasnak fájdalmas, de nem biztos, hogy baj. Viszont hogy ebből a pénzből a szőlőtermelők nem látnak majd egy buznyákot sem, arra komoly összegeket mernék tenni.

2. Ok, nem mindenki engedhet meg magának többezer forintos borokat, amikor c sak kedve szottyan rájuk. De ez még bőven nem ok arra, hogy helyette ilyeneket vegyenek! Félreértés ne essék, most nem az inkriminált bikavér minőségét szidom, mert nem kóstoltam, hanem az árát.
Ha valaki kb. ennyiért szeretne borozni, az lapozzon tovább ugyanebben a katalógusban  és válassza bátran mondjuk a Feind Balatonaligai Kékrfankost 899-ért vagy a Szeremley Badacsonyi Cuvée-t 699-ért. Nem lesz élete borélménye, de nem is lesz tőle baja és nem visz másokat a romlásba.  (Ha viszont a 219 ft-os  Bikatory nevű vörös tájbor után nyúlna, akkor innen a távolból csapok a kezére. Az ugyanis ennyiért nem lehet magyar, hanem bizony olasz. És nem, nem láttam a hátcímkét.)

3. Mert: 499 Ft-ért nem lehet bikavért csinálni és kész. Ez nem lehet vita tárgya, csak egy csöppnyi józan ész kell hozzá. Az egyszeri iszákosnak nem kell tudnia, mi az a művelésmód, a növényvédelem, a munkavédelem, nem kell ismernie a borkészítés menetét vagy a bortörvény előírásait. Egyszerűen meg kell néznie, hogy amikor a gyerekének vesz egy kiló szőlőt vagy amikor a kosarába pakol egy liter dobozos szőlőlevet, akkor mennyit fizet érte. Aztán el kell bambulnia egy kicsit sorbanállás közben és csodálkozni  egyet, hogy hány kiló szőlő kellhet egy liter borhoz és hogy mennyi macera lehet vele kint a dűlőben, aztán bent a pincében, mire abból bor lesz. És hogy ezt meg lehet-e csinálni 499 Ft-ból. Na ugye.

Van olyan neves szekszárdi borász, aki a sokezer forintos csúcsküvéjét használja a bikavére alapborának, majd a bikavért negyedáron árulja, mint a csúcsküvét. Mert nem veszik meg többért, a bikavér ugyanis még mindig szitokszó. Az egri termelők leültek és létrehoztak egy ijesztően szigorú szabályozási rendszert saját maguknak, és hülyére dolgozzák magukat azért, hogy a bikavér név újra szép legyen.
Mi, akik hivatásszerűen iszunk, nem győzzük úton-útfélen dícsérni azokat a szép-könnyű-kedves-elegáns-komoly-tökmindegy, de jó bikavéreket, amikkel találkozunk, erre jön valaki és egy ötszázasért odakakál az asztalra. Hát fel vagyok háborodva.
Elitizmus? Sznobéria? Lehet. De ha inni akarsz, arra jó a tearum is. A boriváshoz tessék kicsit sznobnak is lenni – rövidtávon az használ a borászatnak. Aztán majd jöhet a hosszútáv.

PS.: ezt a posztot bármikor, ugyanekkora vehemenciával megírhattam volna egy csomó más borról és boltról is. A Tesco és a mádi Munkácsy Pincészet például érezze magát erősen találva a 799-ft-os háromputtonyos Tokaji Aszúja miatt.