Sűrű hét
2010 november 14. | Szerző: T.Nokedli
Szerdán megünnepeltük a műsorunk ötödik szülinapját – a műsorhoz igen-igen közel álló borbolt pincéjében, egy csomó borral és még több spannal. A kb. hatvanöt emberre 5 borász jutott, ők pedig 2-4-féle bort hoztak fejenként, úgyhogy az ellátmánnyal nem is volt baj, bár négy és fél óra alatt így is sikerült őket szárazra innia az ünneplő tömegnek.
Akkor kezdtük észrevenni, hogy baj lesz a készletekkel, amikor egy (erről a menetrendszerű szokásáról is híres) törzsvendégünk erősen csámpázva arról kezdett panaszkodni, hogy nem elég a bor, mert ő még nem is részeg – nekünk pedig hozzá kellett tenni gondolatban, hogy eléggé, aztán fordulni egyet a dugipalackok felé. Mindenesetre egy borboltot nehéz szárazra inni, úgyhogy nem maradt senki szégyenben. Az pedig minden dugibort megér, hogy többen is a saját kezükkel készített szülinapi ajándékkal érkeztek, amiből kettő torta volt, és mind a kettő hibátlan! A csoki finom volt és gyönyörű, a muscat lunel-krémes pedig olyan isteni, hogy csak csillogó szemmel káromkodva habzsoló embereket láttam körülötte. (Na jó, nem csak láttam, én is elkerekedett szemmel hápogtam az első villa után…)Ezúton is köszönjük névsorban Debreczeni Kálmánnak, Debreczeni Mónikának, Kamocsay Ákosnak, Kovács Nimródnak és Miklóscsabinak a részvételt és a hozzájárulást az év egyik legnagyobb bulijához!
Én ugye Ketteske miatt józanon távoztam kicsivel éjfél előtt, de csütörtökön az adás előtt meghallgathattam, hogy mivé fajult éjjel 2 körül a buli: a Producer nagy P-vel a rögtönzött Kispál-emlékkoncert csúcspontján egy törzshallgató fejét használta mikrofonnak, aki persze ezt nem vette zokon – egyébként nem lenne a törzshallgatónk.
Ennek köszönhetően a szokottnál is jobban eltért az ízlésünk – én – tőlem megszokott módon – az illatos, maradékcukros tündibündit pacsuliztam le, míg ő az etyeki savakat érezte cudarabbnak a szokottnál. Íme a tökéletesen szemléletes példa arra, hogy miért nem lehet objektív borkóstolásról beszélni: lehet rengeteget tanulni és hatalmas kóstolási tapasztalattal rendelkezni, elég, ha az ember másnapos vagy terhes, és máris borul az asztal.
Egyébként mindenkit bőszen bíztatnék, hogy tegyen köztünk igazságot: 20-án szombaton a Borjour Gálán ezeket a borokat is meg tudjátok kóstolni, mivel csütörtökön a Bestbuy kategória jelöltjeit teszteltük. Ezen kívül még lesz 8 kategória, szintén 5-5 borral, vacsorával, reflektoros-izgalmas díjkiosztóval, úgyhogy vegyétek elő a szép ruhát és gyertek! Én már kikészítettem az enyémet, mert én leszek az egyik műsorvezető. Másnaposnak lenni nem ér, terhesnek igen!
Mit is, mit is…
2010 november 6. | Szerző: T.Nokedli
Hát, eddig is tudtam, hogy óvónőnek sosem mennék, de ma meggyőződtem róla, hogy a mintaanyaságtól is elég messze állok. Van ugyebár egy 12 hónapos és egy mínusz 6 hónapos kölköm, akikkel együtt hivatalosak voltunk a barátaink ötéves kislányának a babazsúrjára, amit egy játszóházban tartottak.
A 12 hónapos jól időzített két órás alvása miatt egy kicsit elkéstünk, így nem volt idő akklimatizálódni: Alma zenekar csutkára tekerve, éppen tortázó ötévesek, oldalt egy uzsonnázó egyéves kollégával. Nyertem egy kis időt azzal, hogy Egyeskével végigböngésztük a játékkínálatot (ld. mindketten felmértük a rombolás lehetséges mértékét), pár percre rá pedig ki kellett vonulnunk egy peluscserére. Utána viszont nem volt kegyelem: szemeteskeresésnek álcázva felderítettem a teljes épületet, de mire visszaértem, a Bon-Bon Nem vagyok James című örökzöldje üvöltött, óvodásítva, diszkóritmusban.
De egyrészt terhes vagyok, másrészt úgyis hal lennék meglépni pálinkázni egy babazsúrról. Ráadásul a nagy önsajnálat közepette lemaradtam az igazi show-ról: az egyik négyéves kislány kiesett a székfoglalós játékból és némi lökdödődés után lazán a padlóra köpött.
Ti mit ittatok volna?
Ahová lépek, bor terem
2010 november 1. | Szerző: T.Nokedli
A gyógyszer és az orvosság
2010 október 24. | Szerző: T.Nokedli
Ürmösbor mint olyan, most éppen nem létezhet. A hatályos szabályozásból ugyanis kifelejtették, így nekifutni sem lehet az engedélyeztetésének, pedig még az én két évvel ezelőtti kiadású borászati tankönyveimben is szerepel. Eddig viszont soha nem kóstoltam ilyet és most is erős averzióim voltak – mint ahogy vannak is minden bornak nevezett, de nem vagy nem csak szőlőből készült cuccal szemben. Bevallom őszintén, lehet, hogy szűklátókörű vagyok, de engem ki lehet kergeti a világból a mézédes mandulaborral és a hasonló csajcsalogató dolgokkal, amikbe bele-bele futok majdnem minden borfesztiválon.
Ehhez képest Orbán Gergő csütörtökön bejelentette, hogy másnap egy chardonnay és egy szürkebarát mellé ő egy keserűfüves vagy egy gyömbéres rácürmössel érkezne hozzánk. Hát innen szép nyerni.
És őszinte döbbenetemre sikerült neki. Csinos, két decis üvegben van, meggyőző címkével és olyan unicum-illattal, hogy sötétben simán ráfognám. Aztán az íze is unicum, ugyanolyan kellemes és erős kesernyékkel, de messze kevesebb alkohollal. Aki az Unicum-gyalázók táborába tartozik, az képzeljen a helyébe frissen facsart, erős grapefruit-levet – attól is azonnal megszűnik a gyomorégés és rádjön a kajálhatnék. A St. Trifonokat Orbánék úgy csinálják, hogy a gyógynövényeket együtt erjesztik a chardonnay alapborral, tehát nem utólagos pancsról van szó – bár ez persze csak az ő lelkiismeretességük miatt van így, ugyanis nincs ember, aki képes lenne megmondani, hogy egy keserűfüves ürmös esetében mi az alapbor.
A gyömbéres verzió nekem már túl bizarr volt, a többit meg nem volt időnk kinyitni, de a keserűfüves rácürmös után azt kívánom, bárcsak így pancsolna mindenki.
Adatai: St. Trifon Keserűfüves rácürmös, évjárat nélkül.
Úgy látszik, ez a tördelmes vallomások posztja: én nem tudok 5 és 6 puttonyos aszúkat inni. Ha kóstolókon belefutok, akkor persze nem hagyom ki őket, de ha arról van szó, hogy kérek egy pohár tokaji desszertbort, akkor maximum 4 puttonyig hatolok el, utána inzulinsokkot kapok. Kivéve egyet: ez pedig a Mylitta Álma.
Az új évjárat még mindig nincs forgalomban, de én már másodszor kóstolom, ugyanis Tokajban a Dobogónál is kaptam már belőle egy kortyot és ott is ugyanúgy lepisiltem a bokámat a megtiszteltetéstől, mint most, a Zwack Izabella celebrálta Borjour Minin.
A pontos cukortartalmát most nem tudom előtúrni, de 6 puttonyos fölötti, azaz aszúeszencia kategóriába tartozik, viszont elképesztően gyümölcsös, friss és olyan savai vannak, amitől rendesen nyáladzani kezd az ember. (Hivatalosan nem hívhatják aszúeszenciának, mert nem kapott minimum két év hordós, majd még egy év palackban érlelést – ezért kóstolhatjuk ennyire frissen és üdén.)
Olyan nagyon-nagyon sokrétű, hogy leírni is unalmas, nemhogy végigolvasni. Laknak benne mindenféle barackok, körték, (narancs)virágok, meg persze a botrytis, meg a savak, az állag, ami nem olajos, mégsem úgy folyik, ahogy a hétköznapi borok szoktak, az elképesztő, 5-6 perces hosszúság és a boldog ficánkolás, ahogy mindezt együtt előadja…
Azt írtam, hogy nem könnyű hozzájutni – hát mert ennyi gyönyörűségnek persze ára is van (a 2005-ös évjárat van most piacon, abból egy iciripiciri palack majdnem 12 ezer forint), de ha valaki mostanában egy nagyon márkás táskával szeretne engem meglepni, inkább ebből vegyen annyit, amennyit csak bír. Ígérem, párás szemmel fogok rágondolni, ahányszor csak töltök belőle.
Adatai: Mylitta Álma 2006, Dobogó Pincészet, Tokaj
Budapest Tasting
2010 október 17. | Szerző: T.Nokedli
Volt ugye harmincvalahány éve (1976-ban) a Párizsi Kóstoló, ami alapjaiban rengette meg a borvilágot: kiderült, hogy az újvilági, azaz amerikai borok nem azok a lőrék, amiknek a franciák hinni szeretnék őket. Sokan megátkozták a szervezőt, Steven Spurriert, Kalifornia pedig a mennybe ment. (A sztori két mondatban: Steven Spurrier borszakértő neves francia szakértőknek szervezett egy vakkóstolót, ahol a leghíresebb francia chateau-k legdrágább borait akkoriban nagyon alulértékelt kaliforniai borokkal kóstolták egy társaságban. A tesztet a franciák őszinte döbbenetére egy amerikai bor nyerte: az 1973-as évjáratú Stag’s Leap.)
Aztán ezt a kóstolót nem győzték megismételni: csinálták ugyanazokkal a borokkal, ugyanazokkal a borokkal, csak más évjáratból, ugyanazokkal a borokkal 10-20-30 év múlva és megcsinálták 2004-ben Berlinben, ahol a francia és olasz borokat (és az eredeti nyertest, a kaliforniai Stag’s Leap-et) dél-amerikai, pontosabban chilei nagyágyúkkal eresztették össze. És láss csodát: Dél-Amerika is a mennybe ment. A Berlini Kóstolót a chilei Errazuriz borászat tulajdonosa találta ki és a sikerén felbuzdulva gyakorlatilag világkörüli turnéra küldte: a volt azóta Tokióban, Brazíliában, Stockholmban, Koppenhágában, New Yorkban és most végre Budapesten is.
A Budapest Kóstolót pénteken rendezték meg a következő sorral:
Az első három helyezett pedig:
Bizony, bizony, mind a három chílei. Nahát-nahát. Ez persze nem jelent az égvilágon semmit, csak azt, hogy a magyaroknak ízlenek a dél-amerikai borok és azt, hogy egy kicsit hízhat a mája azoknak, akiknek ellenszenves a bordeaux-i borok körül kialakult és fenntartott hisztéria.
Persze a dologhoz hozzátartozik, hogy a bordeaux-i nagy böhöncöket ilyen fiatal korukban nem szokás még kinyitni, sőt, már-már liliomtiprásnak hat. Nagy Sebestyén mesélte, hogy a legtöbben fintorogva félre is tolták őket, mert nagy eséllyel eszükbe sem jutott, hogy az a zárkózott, fejletlen dolog ott egy Mouton Rotschild vagy egy Margaux lehet. (Ezek a borok alsó hangon 50-60 ezer forintba kerülnek, úgyhogy keveseknek vannak itthon meggyőző kóstolási tapasztalataik velük kapcsolatban.)
A végkövetkeztetés pedig annyi, hogy ha valaki pendülni akar és van 15-20 ropija egy üveg borra, de türelmetlen, az a chileiek közül válasszon. Ha sok-sok pénze és türelme is van, akkor kóstoljon egy nagy bordeaux-it és egy chileit is, de akkor bontsa ki őket, amikor tényleg a csúcsukon vannak. Ha pedig ő az Errazuriz borok magyar forgalmazója, akkor Isten tartsa jó szokását és szervezen még Budapest Tastinget, mert ezzel a magyar boros szakma kóstolási tapasztalatait is gyarapítja – és bizony ráfér.
Borlezárás otthon
2010 október 12. | Szerző: T.Nokedli
4. Enomatic
Na, ha egyszer rámdől a lottóötös, veszek egy ilyen szexi hűtőt. Egyszerre négy nyitott palack fér bele, amiket folyamatosan gázzal tartósít a kütyű és fél vagy egész decinként adagol belőle. (Itt meg lehet csodálni és ki is lehet próbálni.) Persze tartok tőle, hogy hajlamos lennék minden pelekázóról indított fejesugrás után sikítva meneküléssel előadott tisztábatétel után (mármint nem én ugrom a fejest és nem én menekülök sikítva. Ebben a játékban én szoktam lenni a Rém A Tiszta Pelenkával.) odasomfordálni és megjutalmazni magam fél deci finomsággal, aminek viszont nem lenne jó vége.
Ja, a pezsgő és a kiskanál pedig csak urban legend.
Magyar malbec
2010 október 8. | Szerző: T.Nokedli
Folyton röpködnek a pletykák, hogy ez a borász is telepített, annak is van ám egy kicsi, csak bennfentesnek kell lenni, hogy valaki megkóstolhassa, sőt, az igazán jólértesültek azt is tudják, hogy ki az a magyar borász, aki már ki is vágta.
Végül egyetlen magyar borászatot találtam, akik egy az egyben palackozzák is: a nagyradai Cezar Winery, akikről – ezúton is bocs, de – eddig még csak nem is hallottam. Császár Katalin nagyon kedves volt és beavatott, hogy 2008-ban szüretelték először és a legnagyobb részét újbornak csinálták meg, amit lényegében a Svédországba költözött tulajdonos svédországi hoteljében a libaszezonban fel is ittak a svédek.
Itthon még a pincénél van nekik egy kicsi, de üzletekbe nem adják, mivel nem tudnának érte értelmes árat kérni. A malbec ugyanis nem szerepel a hivatalos magyar fajtajegyzékben, ezért csak tájborként lehet árusítani, Magyarország viszont nem Toszkána, hogy a tájbor feliratú dolgokat is megfizessék az emberek, ha az mellesleg jó. Ezen persze változtatni szeretnének és már kérték a fajta jegyzékbe vételét, úgyhogy talán pár év múlva a soproni Pfneiszl nővérek és balaton-felvidéki Konyáriék is is élvezhetik ennek minden előnyét.
Kocsis Lajos szőlész azt is elmesélte, hogy 1,2 hektárjuk van belőle és nagyon jól érzi magát a malbec ott náluk Zalában. Hatalmas, gyönyörű fürtjei vannak, kristálytiszta mustja, a bogyó héja pedig olyan vastag, húsos, mint az Otellóé, úgyhogy rohadni egyáltalán nem rohad. (És persze itt vége is a hasonlatosságoknak a nagy hagyományokkal bíró direkttermőnk és a malbec között.) Ő alaposan utánaolvasott a fajtának és míly meglepő, azt találta, hogy a malbecet egy Malbeck nevű magyar úr vitte Franciaországból Argentínába. Na ja, Borneó és Celebesz…
Szóval úgy bepörögtünk rá tegnap, hogy muszáj lesz megkóstolnunk és ha minden igaz, a jövő héten megy is arra valaki, akit be lehet küldeni egy-két palackért Nagyradára, úgyhogy nemsokára azt is elmesélem, milyen íze van a magyar malbecnek.
A Borjour meglepetésborai
2010 október 5. | Szerző: T.Nokedli
Az történt ugyanis, hogy a megjelent borászatok közül a Malatinszky Szőlőbirtok készletét a nép két óra leforgása alatt itta szárazra, de úgy, hogy szégyenszemre a borlapról kellett kérniük egy rozét, hogy legyen egy palack, ami árválkodik a jégen. (Arról nem is beszélve, hogy a Cabernet Franc-ból már nekem sem jutott, pedig van némi csókom.) A szavazáson viszont bár előkelő helyen szerepeltek a Malatinszky borok, a győztes mégis a 2006-os Wunderlich Cassiopeia lett, ami ennek a stílusnak homlokegyenest az ellenkezője.
Azt, hogy a Cabernet Franc mennyire megtalálta a helyét Villányban és hogy milyen világszép fajtaborok születnek errefelé belőle, azt sokan sok helyen megénekelték már. Amiért rajongani szoktunk értük, az a frissességük, a gyümölcsösségük, az (életkoruktól független) fiatalságuk. Erre jön a Cassiopeia, ami súlyos, sötét, túlérett, lekváros – és a közönség remegő térdekkel áll érte sorba, majd megválasztja a nap borának.
Természetesen a Cassiopeia CF jogosan a Wunderlich egyik csúcsbora, eszem ágában sincs leszólni, pláne a nép ízlését kétségbe vonni, egyszerűen csak csodálkozom. Bár ez valószínűleg ugyanolyan dolog lehet, mint a brettes (szépen: “brettanomyces-szel fertőződött”) borok: elég sokan tudják, hogy az egy betegség, mégis sokan rajonganak a lószagú (szépen: “erősen animális jegyeket mutató”) borokért.
Adatai: Wunderlich Cassiopeia Cabernet Franc 2006, Villány http://wunderlich.hu
A másik meglepi viszont egy nagyon megosztó bor volt, amit – mit tesz Isten – éppen Demeter Csaba készített és hozott. Úgy hívják, hogy 12/11, erős sejtésem, hogy a név a szüret időpontját jelöli és amit takar, az egy száraz, botrytises királyleányka. Magyarul egy száraz szamorodni Egerből. Ami ugye nincs is. Az illata főleg botrytises, gyümölcs alig-alig van benne, annál több égett gumi, az íze csontszáraz szamorodni, mégis játékos, sőt, fickándozós, mert a savai és a teste gyönyörű egyensúlyban vannak. Dacára az aszúsodásnak és a Mikulás utáni szüretnek, és a betöltött 5. évnek, egy kicsit sincs elnehezülve. Vida Peti fogalmazta meg a legpontosabban: szemtelen.
Ha már az égett guminál tartunk, olyasmi, mint a driftelés: kevesen ismerik, még kevesebben szeretik, de aki igen, az vigyorogni kezd, ha csak meglátja.
Adatai: Demeter Csaba 12/11 Leányka 2005, Eger http://www.demeterpinceszet.hu
Lábszag
2010 szeptember 30. | Szerző: T.Nokedli
A “Minőségi magyar bor” című plakátpályázat nyertese:
Ne már, most komolyan…
Felhívtam Ipacs Gézát, aki a legismertebb magyar címketervező és a plakátpályázat zsűritagja volt, hogy akkor ezt így hogy. Egy kicsit szerencsére árnyalta a képet: szerinte a nyertes egyrészt azt hitte, hogy az Etyeki Kezes-Lábosnak kell plakátot terveznie, másrészt – ha a nagyon elhasznált üzenettől el tudunk tekinteni – a beérkezett művek között ez volt az, amelyik egyediséget és minőséget-kézművességet fejezett ki. A többi lehet, hogy szellemesebb volt, de Magyarországot (vagy jelen esetben Etyeket) csuklás nélkül ki lehetett volna cserélni benne Macedóniára vagy Argentínára.
Szóval nem szeretném nekifutásból fikázni az alkotót (Nagy Norbertet), akit nem ismerek, de szerintem legközelebb vagy többet igyon egy kicsivel, vagy sokkal kevesebbet.
Mit igyunk a fa alatt? 1. rész
2010 november 23. | Szerző: T.Nokedli
Túl vagyunk a nagy-nagy durranáson, amire hetek óta készültünk. Rengeteg tanulsága van, de az egyik legfontosabb számomra az, hogy vannak olyan embertársaim, akikkel soha, semmilyen indokkal nem szeretek egy buliban tartózkodni. Igaz, ez nem túl nagy újdonság – általában ezért is kerülöm a tömegrendezvényeket.
A szentesti vacsora után úgyis nagyrészt csak szuszogni tudunk, nem pedig boldogan nekiesni a beiglinek. Az maradjon meg reggelire, a desszert pedig legyen egy pohár aszú: garantáltan mindenkinek csillogni fog a szeme a fa alatt.
Szóval add tovább: a magyar néplélek, Tokaj és a saját boldogságunk érdekében karácsonykor bontsunk ki egy üveg aszút!
Oldal ajánlása emailben
X