Mit igyunk a fa alatt? 1. rész

2010 november 23. | Szerző:

Túl vagyunk a nagy-nagy durranáson, amire hetek óta készültünk. Rengeteg tanulsága van, de az egyik legfontosabb számomra az, hogy vannak olyan embertársaim, akikkel soha, semmilyen indokkal  nem szeretek egy buliban tartózkodni.  Igaz, ez nem túl nagy újdonság  általában ezért is kerülöm a tömegrendezvényeket.

De nem ez a lényeg: a legjobb fehérbor Demeter Zoltán Szerelmi Hárslevelűje lett és Zoli a köszönőbeszédében  már amennyi hallatszott belőle  azt kérte mindenkitől, hogy ha hiszünk abban, hogy Tokaj a világon egyedülálló és büszkék vagyunk rá, akkor segítsünk azzal, amivel tudunk. Azaz azzal, hogy idén karácsonykor mindenki, aki teheti, nyisson ki egy aszút és örüljön neki.
Mi évek óta megtesszük, de ettől függetlenül nekem annyira tetszik az ötlet, hogy megpróbálok belőle mozgalmat csinálni. Ha már állítólag minden magyar családban van legalább egy üveg aszú, ami általában a tévé tetején, egy csipketerítőn trónolva ér szomorú véget, akkor vegyünk rá minél több embert, hogy igyák is meg. (Na jó, ne pont azt, mert lehet, hogy örökre elmegy a kedvük az aszúzástól, de egy másikat mindenképpen.) Nem kell a hatputtonyos, dűlőszelektált csodákkal kezdeni, elég, ha a tecsóban pár eleve megromlásra ítélt akciós felvágott vagy a második karton kóla helyett egy középáras három vagy négyputtyos aszút veszünk le a polcról. (A felháborítóan olcsóakat tilos, azzal csak többet ártunk az ügynek! A témában lásd a blognyitó dühöngést.)
A szentesti vacsora után úgyis nagyrészt csak szuszogni tudunk, nem pedig boldogan nekiesni a beiglinek. Az maradjon meg reggelire, a desszert pedig legyen egy pohár aszú: garantáltan mindenkinek csillogni fog a szeme a fa alatt.

Szóval add tovább: a magyar néplélek, Tokaj és a saját boldogságunk érdekében karácsonykor bontsunk ki egy üveg aszút!

Címkék: , ,

Sűrű hét

2010 november 14. | Szerző:

Szerdán megünnepeltük a műsorunk ötödik szülinapját – a műsorhoz igen-igen közel álló borbolt pincéjében, egy csomó borral és még több spannal. A kb. hatvanöt emberre 5 borász jutott, ők pedig 2-4-féle bort hoztak fejenként, úgyhogy az ellátmánnyal nem is volt baj, bár négy és fél óra alatt így is sikerült őket szárazra innia az ünneplő tömegnek. 
Akkor kezdtük észrevenni, hogy baj lesz a készletekkel, amikor egy (erről a menetrendszerű szokásáról is híres)  törzsvendégünk erősen csámpázva arról kezdett panaszkodni, hogy nem elég a bor, mert ő még nem is részeg – nekünk pedig hozzá kellett tenni gondolatban, hogy eléggé, aztán fordulni egyet a dugipalackok felé. Mindenesetre egy borboltot nehéz szárazra inni, úgyhogy nem maradt senki szégyenben. Az pedig minden dugibort megér, hogy többen is a saját kezükkel készített szülinapi ajándékkal érkeztek, amiből kettő torta volt, és mind a kettő hibátlan! A csoki finom volt és gyönyörű, a muscat lunel-krémes pedig  olyan isteni, hogy csak csillogó szemmel káromkodva habzsoló embereket láttam körülötte. (Na jó, nem csak láttam, én is elkerekedett szemmel hápogtam az első villa után…)Ezúton is köszönjük névsorban Debreczeni Kálmánnak, Debreczeni Mónikának, Kamocsay Ákosnak, Kovács Nimródnak és Miklóscsabinak a részvételt és a hozzájárulást az év egyik legnagyobb bulijához!

Én ugye Ketteske miatt józanon távoztam kicsivel éjfél előtt, de csütörtökön az adás előtt meghallgathattam, hogy mivé fajult éjjel 2 körül a buli: a Producer nagy P-vel  a rögtönzött Kispál-emlékkoncert csúcspontján egy törzshallgató fejét használta mikrofonnak, aki persze ezt nem vette zokon – egyébként nem lenne a törzshallgatónk.
Ennek köszönhetően a szokottnál is jobban eltért az ízlésünk – én  – tőlem megszokott módon – az illatos, maradékcukros tündibündit pacsuliztam le, míg ő az etyeki savakat érezte cudarabbnak a szokottnál. Íme a tökéletesen szemléletes példa arra, hogy miért nem lehet objektív borkóstolásról beszélni: lehet rengeteget tanulni és hatalmas kóstolási tapasztalattal rendelkezni, elég, ha az ember másnapos vagy terhes, és máris borul az asztal.

Egyébként mindenkit bőszen bíztatnék, hogy tegyen köztünk igazságot: 20-án szombaton a Borjour Gálán  ezeket a borokat is meg tudjátok kóstolni, mivel csütörtökön a Bestbuy kategória jelöltjeit teszteltük. Ezen kívül még lesz 8 kategória, szintén 5-5 borral, vacsorával, reflektoros-izgalmas díjkiosztóval, úgyhogy vegyétek elő a szép ruhát és gyertek! Én már kikészítettem az enyémet, mert én  leszek az egyik műsorvezető. Másnaposnak lenni nem ér, terhesnek igen!

Címkék: ,

Mit is, mit is…

2010 november 6. | Szerző:

Hát, eddig is tudtam, hogy óvónőnek sosem mennék, de ma meggyőződtem róla, hogy a mintaanyaságtól is elég messze állok. Van ugyebár egy 12 hónapos és egy mínusz 6 hónapos kölköm, akikkel együtt hivatalosak voltunk a barátaink ötéves kislányának a babazsúrjára, amit egy játszóházban tartottak.

A 12 hónapos jól időzített két órás alvása miatt egy kicsit elkéstünk, így nem volt idő akklimatizálódni: Alma zenekar csutkára tekerve, éppen tortázó ötévesek, oldalt egy uzsonnázó egyéves kollégával. Nyertem egy kis időt azzal, hogy Egyeskével végigböngésztük a játékkínálatot (ld. mindketten felmértük a rombolás lehetséges mértékét), pár percre rá pedig ki kellett vonulnunk egy peluscserére. Utána viszont nem volt kegyelem: szemeteskeresésnek álcázva felderítettem a teljes épületet, de mire visszaértem, a Bon-Bon Nem vagyok James című örökzöldje üvöltött, óvodásítva, diszkóritmusban.

Na ekkor kezdtem el álmodozni arról, hogy hogyan is lépnék meg a legközelebbi kocsmába és mit is kérnék ott a csapostól, ha nem lennék terhes (és lenne hozzá pofám.) Hangsúlyozottan olyan italokkal játszottam, amihez hozzá lehetne jutni bármelyik vidéki játszóház 500 méteres körzetében. Az első tipp persze az Unicum volt, aztán a második is, főleg, amikor rázendített a következő gügyögős technósláger. Utána viszont elkezdtem cizellálni a dolgot: valami különlegesebb pálinka hiányzott, mondjuk bodza, ami kellő ideig el tudná terelni a figyelmem. (Nagyon régen volt, hogy utoljára felszabadultam pálinkázhattam, de az akkori emlékeim szerint a Bestillo birs- vagy kökénypálinkája erre pont jó lenne.) A jóindulatú após házi barackja vagy szilvája erre nem alkalmas, mert túl direkt a hatás: onnantól valószínűleg a HPról szólna a buli, nem a ötéves ünnepeltről.
Az álmodozás végére eljutottam a Zwack Maximilianig: nem is túl durva, de azért gyorsabban hat az átlagnál, a többi szülő is örülne neki és finom. Én legalábbis szeretem.

De egyrészt terhes vagyok, másrészt úgyis hal lennék meglépni pálinkázni egy babazsúrról. Ráadásul a nagy önsajnálat közepette lemaradtam az igazi show-ról: az egyik négyéves kislány kiesett a székfoglalós játékból és némi lökdödődés után lazán a padlóra köpött.

Ti mit ittatok volna? 

Címkék:

Ahová lépek, bor terem

2010 november 1. | Szerző:

Az úgy volt, hogy valahogy lett néhány beutalónk a Mandala Day Spa-ba, amit sürgősen le kellett lakni, így nagy duzzogva feláldoztam magam. Jártam már néhány helyen masszázson, de más jellegű (ld. kevésbé puccos) helyeken, és volt némi összegyűlt pihennivalóm is, úgyhogy nagyon készültem rá.

A hely gyönyörű és vérprofi, a masszázs nekem nagyon jól esett, de kiderült, hogy én még elugrani sem tudnék a bor elől. Persze a wellness-bor párosítás önmagában nem lenne olyan megdöbbentő, mert minden, kicsit is magára adó borvidéki hotel kínál különböző szőlős-boros-törkölyös kezeléseket, de ez valahogy nem olyan helynek tűnt. Az öltöző utáni “váróteremben” félhomály volt, füstölőillat, gyümölcslevek, egészséges sütik, többféle gyógytea (amiből az egyik olyan finom, hogy csak az tartott vissza a harmadik csésze benyakalásától, hogy nem akartam a kezelés alatt kikéretszkedni pisilni), Sai Baba fotó. A falon vitrin, a szokásos méregdrága különleges kencékkel és eszközökkel – majd a sószappan és az iszapmaszk  közül rámkacsintott egy kis üveg 2005-ös Szeremley badacsonyi cuvée. Vigyorogva integettünk egymásnak, aztán jött értem a masszőr.

Egy jó órával később a recepcióslányokat kérdeztem meg, hogy hát az meg mit keres ott. Kis keresgélés után előkeresték nekem a teljes kínálatot: kiderült, hogy tartanak folyóbort is a Kunságról és a badacsonyi cuvée-n kívül kispalackos Szemelt Rizling is van. Általában csomagokhoz kínálják, főleg pároknak vagy csoportoknak. A lényeg, hogy van. Pici, 0,187 literes, (azaz negyedes) guszta kis palack, ami éppen passzol a fürdőköpeny zsebébe.
Sőt, a lányok megkértek, hogy ha már így érdeklődtem a boraik iránt, fogadjak el egyet a badacsonyi cuvée-ből. Lehet, hogy ez máshol is természetes, én elolvadtam a gesztustól és persze sanda mosollyal érkeztem meg: masszázsra indultam, de már megint borral jövök haza…

Címkék: ,

A gyógyszer és az orvosság

2010 október 24. | Szerző:

Ürmösbor mint olyan, most éppen nem létezhet. A hatályos szabályozásból ugyanis kifelejtették, így nekifutni sem lehet az engedélyeztetésének, pedig még az én két évvel ezelőtti kiadású borászati tankönyveimben is szerepel. Eddig viszont soha nem kóstoltam ilyet és most is erős averzióim voltak – mint ahogy vannak is minden bornak nevezett, de nem vagy nem csak szőlőből készült cuccal szemben. Bevallom őszintén, lehet, hogy szűklátókörű vagyok, de engem ki lehet kergeti a világból a mézédes mandulaborral és a hasonló csajcsalogató dolgokkal, amikbe bele-bele futok majdnem minden borfesztiválon.
Ehhez képest Orbán Gergő csütörtökön bejelentette, hogy másnap egy chardonnay és egy szürkebarát mellé ő egy keserűfüves vagy egy gyömbéres rácürmössel érkezne hozzánk. Hát innen szép nyerni.
És őszinte döbbenetemre sikerült neki. Csinos, két decis üvegben van, meggyőző címkével és olyan unicum-illattal, hogy sötétben simán ráfognám. Aztán az íze is unicum, ugyanolyan kellemes és erős kesernyékkel, de messze kevesebb alkohollal. Aki az Unicum-gyalázók táborába tartozik, az képzeljen a helyébe frissen facsart, erős grapefruit-levet – attól is azonnal megszűnik a gyomorégés és rádjön a kajálhatnék. A St. Trifonokat Orbánék úgy csinálják, hogy a gyógynövényeket együtt erjesztik a chardonnay alapborral, tehát nem utólagos pancsról van szó – bár ez persze csak az ő lelkiismeretességük miatt van így, ugyanis nincs ember, aki képes lenne megmondani, hogy egy keserűfüves ürmös esetében mi az alapbor.
A gyömbéres verzió nekem már túl bizarr volt, a többit meg nem volt időnk kinyitni, de a keserűfüves rácürmös után azt kívánom, bárcsak így pancsolna mindenki.

Adatai: St. Trifon Keserűfüves rácürmös, évjárat nélkül.

Úgy látszik, ez a tördelmes vallomások posztja: én nem tudok 5 és 6 puttonyos aszúkat inni. Ha kóstolókon belefutok, akkor persze nem hagyom ki őket, de ha arról van szó, hogy kérek egy pohár tokaji desszertbort, akkor maximum 4 puttonyig hatolok el, utána inzulinsokkot kapok. Kivéve egyet: ez pedig a Mylitta Álma.
Az új évjárat még mindig nincs forgalomban, de én már másodszor kóstolom, ugyanis Tokajban a Dobogónál is kaptam már belőle egy kortyot és ott is ugyanúgy lepisiltem a bokámat a megtiszteltetéstől, mint most, a Zwack Izabella celebrálta Borjour Minin.
A pontos cukortartalmát most nem tudom előtúrni, de 6 puttonyos fölötti, azaz aszúeszencia kategóriába tartozik, viszont elképesztően gyümölcsös, friss és olyan savai vannak, amitől rendesen nyáladzani kezd az ember. (Hivatalosan nem hívhatják aszúeszenciának, mert nem kapott minimum két év hordós, majd még egy év palackban érlelést – ezért kóstolhatjuk ennyire frissen és üdén.)
Olyan nagyon-nagyon sokrétű, hogy leírni is unalmas, nemhogy végigolvasni. Laknak benne mindenféle barackok, körték, (narancs)virágok, meg persze a botrytis, meg a savak, az állag, ami nem olajos, mégsem úgy folyik, ahogy a hétköznapi borok szoktak, az elképesztő, 5-6 perces hosszúság és a boldog ficánkolás, ahogy mindezt együtt előadja…
Azt írtam, hogy nem könnyű hozzájutni – hát mert ennyi gyönyörűségnek persze ára is van (a 2005-ös évjárat van most piacon, abból egy iciripiciri palack majdnem 12 ezer forint), de ha valaki mostanában egy nagyon márkás táskával szeretne engem meglepni, inkább ebből vegyen annyit, amennyit csak bír. Ígérem, párás szemmel fogok rágondolni, ahányszor csak töltök belőle.

Adatai: Mylitta Álma 2006, Dobogó Pincészet, Tokaj

Címkék:

Budapest Tasting

2010 október 17. | Szerző:

Volt ugye harmincvalahány éve (1976-ban) a Párizsi Kóstoló, ami alapjaiban rengette meg a borvilágot: kiderült, hogy az újvilági, azaz amerikai borok nem azok a lőrék, amiknek a franciák hinni szeretnék őket. Sokan megátkozták a szervezőt, Steven Spurriert, Kalifornia pedig a mennybe ment. (A sztori két mondatban: Steven Spurrier borszakértő neves francia szakértőknek szervezett egy vakkóstolót, ahol a leghíresebb francia chateau-k legdrágább borait akkoriban nagyon alulértékelt kaliforniai borokkal kóstolták egy társaságban. A tesztet a franciák őszinte döbbenetére egy amerikai bor nyerte: az 1973-as évjáratú Stag’s Leap.)

Aztán ezt a kóstolót nem győzték megismételni: csinálták ugyanazokkal a borokkal, ugyanazokkal a borokkal, csak más évjáratból, ugyanazokkal a borokkal 10-20-30 év múlva és megcsinálták 2004-ben Berlinben, ahol a francia és olasz borokat (és az eredeti nyertest, a kaliforniai Stag’s Leap-et) dél-amerikai, pontosabban chilei nagyágyúkkal eresztették össze. És láss csodát: Dél-Amerika is a mennybe ment. A Berlini Kóstolót  a chilei Errazuriz borászat tulajdonosa találta ki és a sikerén felbuzdulva gyakorlatilag világkörüli turnéra küldte: a volt azóta Tokióban, Brazíliában, Stockholmban, Koppenhágában, New Yorkban és most végre Budapesten is.

A Budapest Kóstolót pénteken rendezték meg a következő sorral:

Chateau Mouton Rotschild 2007 (Pauillac, Franciaország)
Chateau Margaux 2007 (Margaux, Franciaország)
Errazuriz Shiraz La Cumbre  2006 (Chile, Aconcagua völgy)
Errazuriz Don Maximiano 2006 (Chile, Aconcagua völgy)
Sena 2007 (Chile, Aconcagua völgy)
Stag’s Leap Cask23 2006 (USA, Kalifornia)
Tignanello Antinori 2007  (Toszkána, Olaszország)
Tenuta San Guido Sassiccaia 2007 (Toszkána, Olaszország)
Vina Errazuriz Kai 2006 (Chile, Aconcagua völgy)
Vinedo Chadwick 2007 (Chile, Maipo völgy)

Az első három helyezett pedig:

1. Sena 2007 (Chile, Aconcagua völgy)
2. Vina Errazuriz Kai 2006 (Chile, Aconcagua völgy)
3. Vinedo Chadwick 2007 (Chile, Maipo völgy)

Bizony, bizony, mind a három chílei. Nahát-nahát. Ez persze nem jelent az égvilágon semmit, csak azt, hogy a magyaroknak ízlenek a dél-amerikai borok és azt, hogy egy kicsit hízhat a mája azoknak, akiknek ellenszenves a bordeaux-i borok körül kialakult és fenntartott hisztéria.

Persze a dologhoz hozzátartozik, hogy a bordeaux-i nagy böhöncöket ilyen fiatal korukban nem szokás még kinyitni, sőt, már-már liliomtiprásnak hat. Nagy Sebestyén  mesélte, hogy a legtöbben fintorogva félre is tolták őket, mert nagy eséllyel eszükbe sem jutott, hogy az a zárkózott, fejletlen dolog ott egy Mouton Rotschild vagy egy Margaux lehet. (Ezek a borok alsó hangon 50-60 ezer forintba kerülnek, úgyhogy keveseknek vannak itthon meggyőző kóstolási tapasztalataik velük kapcsolatban.)

A végkövetkeztetés pedig annyi, hogy ha valaki pendülni akar és van 15-20 ropija egy üveg borra, de türelmetlen, az a chileiek közül válasszon. Ha sok-sok pénze és türelme is van, akkor kóstoljon egy nagy bordeaux-it és egy chileit is, de akkor bontsa ki őket, amikor tényleg a csúcsukon vannak. Ha pedig ő az Errazuriz borok magyar forgalmazója, akkor Isten tartsa jó szokását és szervezen még Budapest Tastinget, mert ezzel a magyar boros szakma kóstolási tapasztalatait is gyarapítja – és bizony ráfér.

Borlezárás otthon

2010 október 12. | Szerző:

1. Saját dugó
Jobb, mint a semmi, mert legalább nem veszi át a bor mellette lakó székelykáposzta és az alálöttyent tej szagát, de minél kevesebbet hagytunk az üvegben,annál több levegő van fölötte, ami oxidálni tudja. Ha több, mint a fele elfogyott első nekifutásra, akkor 2-3 napnál (persze ez borfajtától is függ) nem érdemes tovább tartogatni. Fáradékonyság szempontjából olyan, mintha nem is dugtuk volna be.

2. Vákuumdugó
Ez az az általában szürke gumi dugó középen egy kis pöcökkel, amit a hozzá való célszerszámmal kell pumpálni, amíg el nem kezd kattogni. Jobb, mint a sima dugó, de pár nap után hajlamos elereszteni magát, úgyhogy érdemes néha rápillantani és utánapumpálni, de egy hétnél – 10 napnál tovább ezzel sem érdemes tartogatni az elnyílásra hajlamosabb borokat. Vannak olyan vájtorrú MW-k, akik szerint túl is lehet vele pumpálni  a borokat, azaz a vákuummal mi is összetörhetjük a bort, de én ilyet még nem vettem észre. (Persze az is egy verzió, hogy olyan profi vagyok, hogy még sosem toltam túl, bár ez lehet a kevésbé valószínű.)

3. Elgázosítás
Zamatzár viszonylag új dolog itthon, én is nemrég kaptam. Illetve nem én kaptam, hanem a műsorunknak küldte a forgalmazó, én meg persze azonnal ráraboltam. Egy jó nagy és guszta hajlakkosflakont kell elképzelni, amihez vékony kis cső tartozik és érzésre olyan könnyű, mintha üres lenne. Felbontás után a saját dugó alá kell belőle fújni egy meghatározott mennyiséget, és hipp-hopp, oxigénben dús levegő helyett máris egy tisztított gázkeverékpárna ül rá a borra, ami így “megáll a fejlődésben.” A forgalmazók szerint akár évekig el lehet így tartogatni egy-egy kibontott üveget – ez mondjuk költői túlzásnak hangzik, de a kamrámban szomorkodó ötnapos malbec tényleg ugyanolyan mint volt.  Eddig ez tűnik a legprofibb megoldásnak, bár ha meg kéne vennem, abból az 5 rugóból inkább még egy bort választanék.

4. Enomatic
Na, ha egyszer rámdől a lottóötös, veszek egy ilyen szexi hűtőt. Egyszerre négy nyitott palack fér bele, amiket folyamatosan gázzal tartósít a kütyű és fél vagy egész decinként adagol belőle. (Itt meg lehet csodálni és ki is lehet próbálni.) Persze tartok tőle, hogy hajlamos lennék minden pelekázóról indított fejesugrás után sikítva meneküléssel előadott tisztábatétel után (mármint nem én ugrom a fejest és nem én menekülök sikítva. Ebben a játékban én szoktam lenni a Rém A Tiszta Pelenkával.) odasomfordálni és megjutalmazni magam fél deci finomsággal, aminek viszont nem lenne jó vége.

Ja, a pezsgő és a kiskanál pedig csak urban legend.

Címkék:

Magyar malbec

2010 október 8. | Szerző:

Folyton röpködnek a pletykák, hogy ez a borász is telepített, annak is van ám egy kicsi, csak bennfentesnek kell lenni, hogy valaki megkóstolhassa, sőt, az igazán jólértesültek azt is tudják, hogy ki az a magyar borász, aki már ki is vágta.

Végül egyetlen magyar borászatot találtam, akik egy az egyben palackozzák is: a nagyradai Cezar Winery, akikről  – ezúton is bocs, de – eddig még csak nem is hallottam. Császár Katalin nagyon kedves volt és beavatott, hogy 2008-ban szüretelték először és a legnagyobb részét újbornak csinálták meg, amit lényegében a Svédországba költözött tulajdonos svédországi hoteljében a libaszezonban  fel is ittak a svédek.

Itthon még a pincénél van nekik egy kicsi, de üzletekbe nem adják, mivel nem tudnának érte értelmes árat kérni. A malbec ugyanis nem szerepel a hivatalos magyar fajtajegyzékben, ezért csak tájborként lehet árusítani, Magyarország viszont nem Toszkána, hogy a tájbor feliratú dolgokat is megfizessék az emberek, ha az mellesleg jó. Ezen persze változtatni szeretnének és már kérték a fajta jegyzékbe vételét, úgyhogy talán pár év múlva a soproni Pfneiszl nővérek és balaton-felvidéki Konyáriék is is élvezhetik ennek minden előnyét.

Kocsis Lajos szőlész azt is elmesélte, hogy 1,2 hektárjuk van belőle és nagyon jól érzi magát a malbec ott náluk Zalában. Hatalmas, gyönyörű fürtjei vannak, kristálytiszta mustja, a bogyó héja pedig olyan vastag, húsos, mint az Otellóé, úgyhogy rohadni egyáltalán nem rohad. (És persze itt vége is a hasonlatosságoknak a nagy hagyományokkal bíró direkttermőnk és a malbec között.) Ő alaposan utánaolvasott a fajtának és míly meglepő, azt találta, hogy a malbecet egy Malbeck nevű magyar úr vitte Franciaországból Argentínába. Na ja, Borneó és Celebesz…

Szóval úgy bepörögtünk rá tegnap, hogy muszáj lesz megkóstolnunk és ha minden igaz, a jövő héten megy is arra valaki, akit be lehet küldeni egy-két palackért Nagyradára, úgyhogy nemsokára azt is elmesélem, milyen íze van a magyar malbecnek.

Címkék: ,

A Borjour meglepetésborai

2010 október 5. | Szerző:

Az történt ugyanis, hogy a megjelent borászatok közül a Malatinszky Szőlőbirtok készletét a nép két óra leforgása alatt itta szárazra, de úgy, hogy szégyenszemre a borlapról kellett kérniük egy rozét, hogy legyen egy palack, ami árválkodik a jégen. (Arról nem is beszélve, hogy a Cabernet Franc-ból már nekem sem jutott, pedig van némi csókom.) A szavazáson viszont bár előkelő helyen szerepeltek a Malatinszky borok, a győztes mégis a 2006-os Wunderlich Cassiopeia lett, ami ennek a stílusnak homlokegyenest az ellenkezője.
Azt, hogy a Cabernet Franc mennyire megtalálta a helyét Villányban és hogy milyen világszép fajtaborok születnek errefelé belőle, azt sokan sok helyen megénekelték már. Amiért rajongani szoktunk értük, az a frissességük, a gyümölcsösségük, az (életkoruktól független) fiatalságuk. Erre jön a Cassiopeia, ami súlyos, sötét, túlérett, lekváros  – és a közönség remegő térdekkel áll érte sorba, majd megválasztja a nap borának.
Természetesen a Cassiopeia CF jogosan a Wunderlich egyik csúcsbora, eszem ágában sincs leszólni, pláne a nép ízlését kétségbe vonni, egyszerűen csak csodálkozom. Bár ez valószínűleg ugyanolyan dolog lehet, mint a brettes (szépen: “brettanomyces-szel fertőződött”) borok: elég sokan tudják, hogy az egy betegség, mégis sokan rajonganak a lószagú (szépen: “erősen animális jegyeket mutató”) borokért. 

Adatai: Wunderlich Cassiopeia Cabernet Franc 2006, Villány   http://wunderlich.hu

A másik meglepi viszont egy nagyon megosztó bor volt, amit  – mit tesz Isten – éppen Demeter Csaba készített és hozott. Úgy hívják, hogy 12/11, erős sejtésem, hogy a név a szüret időpontját jelöli és amit takar, az egy száraz, botrytises királyleányka. Magyarul egy száraz szamorodni Egerből. Ami ugye nincs is. Az illata főleg botrytises, gyümölcs alig-alig van benne, annál több égett gumi, az íze csontszáraz szamorodni, mégis játékos, sőt, fickándozós, mert a savai és a teste gyönyörű egyensúlyban vannak. Dacára az aszúsodásnak és a Mikulás utáni szüretnek, és a betöltött 5. évnek, egy kicsit sincs elnehezülve. Vida Peti fogalmazta meg a legpontosabban: szemtelen. 
Ha már az égett guminál tartunk, olyasmi, mint a driftelés: kevesen ismerik, még kevesebben szeretik, de aki igen, az vigyorogni kezd, ha csak meglátja. 


Adatai: Demeter Csaba 12/11 Leányka 2005, Eger http://www.demeterpinceszet.hu

Lábszag

2010 szeptember 30. | Szerző:

 A “Minőségi magyar bor” című plakátpályázat nyertese: 

Ne már, most komolyan…

Felhívtam Ipacs Gézát, aki a legismertebb magyar címketervező és a plakátpályázat zsűritagja volt, hogy akkor ezt így hogy. Egy kicsit szerencsére árnyalta a képet: szerinte a nyertes egyrészt azt hitte, hogy az Etyeki Kezes-Lábosnak kell plakátot terveznie, másrészt  – ha a nagyon elhasznált üzenettől el tudunk tekinteni – a beérkezett művek között ez volt az, amelyik egyediséget és minőséget-kézművességet fejezett ki. A többi lehet, hogy szellemesebb volt, de Magyarországot (vagy jelen esetben Etyeket) csuklás nélkül ki lehetett volna cserélni benne Macedóniára vagy Argentínára. 

Szóval nem szeretném nekifutásból fikázni az alkotót (Nagy Norbertet), akit nem ismerek, de szerintem legközelebb vagy többet igyon egy kicsivel, vagy sokkal kevesebbet.

Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!