Mit is, mit is…

2010 november 6. | Szerző: |

Hát, eddig is tudtam, hogy óvónőnek sosem mennék, de ma meggyőződtem róla, hogy a mintaanyaságtól is elég messze állok. Van ugyebár egy 12 hónapos és egy mínusz 6 hónapos kölköm, akikkel együtt hivatalosak voltunk a barátaink ötéves kislányának a babazsúrjára, amit egy játszóházban tartottak.

A 12 hónapos jól időzített két órás alvása miatt egy kicsit elkéstünk, így nem volt idő akklimatizálódni: Alma zenekar csutkára tekerve, éppen tortázó ötévesek, oldalt egy uzsonnázó egyéves kollégával. Nyertem egy kis időt azzal, hogy Egyeskével végigböngésztük a játékkínálatot (ld. mindketten felmértük a rombolás lehetséges mértékét), pár percre rá pedig ki kellett vonulnunk egy peluscserére. Utána viszont nem volt kegyelem: szemeteskeresésnek álcázva felderítettem a teljes épületet, de mire visszaértem, a Bon-Bon Nem vagyok James című örökzöldje üvöltött, óvodásítva, diszkóritmusban.

Na ekkor kezdtem el álmodozni arról, hogy hogyan is lépnék meg a legközelebbi kocsmába és mit is kérnék ott a csapostól, ha nem lennék terhes (és lenne hozzá pofám.) Hangsúlyozottan olyan italokkal játszottam, amihez hozzá lehetne jutni bármelyik vidéki játszóház 500 méteres körzetében. Az első tipp persze az Unicum volt, aztán a második is, főleg, amikor rázendített a következő gügyögős technósláger. Utána viszont elkezdtem cizellálni a dolgot: valami különlegesebb pálinka hiányzott, mondjuk bodza, ami kellő ideig el tudná terelni a figyelmem. (Nagyon régen volt, hogy utoljára felszabadultam pálinkázhattam, de az akkori emlékeim szerint a Bestillo birs- vagy kökénypálinkája erre pont jó lenne.) A jóindulatú após házi barackja vagy szilvája erre nem alkalmas, mert túl direkt a hatás: onnantól valószínűleg a HPról szólna a buli, nem a ötéves ünnepeltről.
Az álmodozás végére eljutottam a Zwack Maximilianig: nem is túl durva, de azért gyorsabban hat az átlagnál, a többi szülő is örülne neki és finom. Én legalábbis szeretem.

De egyrészt terhes vagyok, másrészt úgyis hal lennék meglépni pálinkázni egy babazsúrról. Ráadásul a nagy önsajnálat közepette lemaradtam az igazi show-ról: az egyik négyéves kislány kiesett a székfoglalós játékból és némi lökdödődés után lazán a padlóra köpött.

Ti mit ittatok volna? 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!