Mit is, mit is…
2010 november 6. | Szerző: T.Nokedli |
Hát, eddig is tudtam, hogy óvónőnek sosem mennék, de ma meggyőződtem róla, hogy a mintaanyaságtól is elég messze állok. Van ugyebár egy 12 hónapos és egy mínusz 6 hónapos kölköm, akikkel együtt hivatalosak voltunk a barátaink ötéves kislányának a babazsúrjára, amit egy játszóházban tartottak.
A 12 hónapos jól időzített két órás alvása miatt egy kicsit elkéstünk, így nem volt idő akklimatizálódni: Alma zenekar csutkára tekerve, éppen tortázó ötévesek, oldalt egy uzsonnázó egyéves kollégával. Nyertem egy kis időt azzal, hogy Egyeskével végigböngésztük a játékkínálatot (ld. mindketten felmértük a rombolás lehetséges mértékét), pár percre rá pedig ki kellett vonulnunk egy peluscserére. Utána viszont nem volt kegyelem: szemeteskeresésnek álcázva felderítettem a teljes épületet, de mire visszaértem, a Bon-Bon Nem vagyok James című örökzöldje üvöltött, óvodásítva, diszkóritmusban.
De egyrészt terhes vagyok, másrészt úgyis hal lennék meglépni pálinkázni egy babazsúrról. Ráadásul a nagy önsajnálat közepette lemaradtam az igazi show-ról: az egyik négyéves kislány kiesett a székfoglalós játékból és némi lökdödődés után lazán a padlóra köpött.
Ti mit ittatok volna?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

pezsgő