Volt ugye harmincvalahány éve (1976-ban) a Párizsi Kóstoló, ami alapjaiban rengette meg a borvilágot: kiderült, hogy az újvilági, azaz amerikai borok nem azok a lőrék, amiknek a franciák hinni szeretnék őket. Sokan megátkozták a szervezőt, Steven Spurriert, Kalifornia pedig a mennybe ment. (A sztori két mondatban: Steven Spurrier borszakértő neves francia szakértőknek szervezett egy vakkóstolót, ahol a leghíresebb francia chateau-k legdrágább borait akkoriban nagyon alulértékelt kaliforniai borokkal kóstolták egy társaságban. A tesztet a franciák őszinte döbbenetére egy amerikai bor nyerte: az 1973-as évjáratú Stag’s Leap.)
Aztán ezt a kóstolót nem győzték megismételni: csinálták ugyanazokkal a borokkal, ugyanazokkal a borokkal, csak más évjáratból, ugyanazokkal a borokkal 10-20-30 év múlva és megcsinálták 2004-ben Berlinben, ahol a francia és olasz borokat (és az eredeti nyertest, a kaliforniai Stag’s Leap-et) dél-amerikai, pontosabban chilei nagyágyúkkal eresztették össze. És láss csodát: Dél-Amerika is a mennybe ment. A Berlini Kóstolót a chilei Errazuriz borászat tulajdonosa találta ki és a sikerén felbuzdulva gyakorlatilag világkörüli turnéra küldte: a volt azóta Tokióban, Brazíliában, Stockholmban, Koppenhágában, New Yorkban és most végre Budapesten is.
A Budapest Kóstolót pénteken rendezték meg a következő sorral:
Errazuriz Shiraz La Cumbre 2006 (Chile, Aconcagua völgy)
Errazuriz Don Maximiano 2006 (Chile, Aconcagua völgy)
Sena 2007 (Chile, Aconcagua völgy)
Stag’s Leap Cask23 2006 (USA, Kalifornia)
Tignanello Antinori 2007 (Toszkána, Olaszország)
Tenuta San Guido Sassiccaia 2007 (Toszkána, Olaszország)
Vina Errazuriz Kai 2006 (Chile, Aconcagua völgy)
Vinedo Chadwick 2007 (Chile, Maipo völgy)
Az első három helyezett pedig:
1. Sena 2007 (Chile, Aconcagua völgy)
2. Vina Errazuriz Kai 2006 (Chile, Aconcagua völgy)
3. Vinedo Chadwick 2007 (Chile, Maipo völgy)
Bizony, bizony, mind a három chílei. Nahát-nahát. Ez persze nem jelent az égvilágon semmit, csak azt, hogy a magyaroknak ízlenek a dél-amerikai borok és azt, hogy egy kicsit hízhat a mája azoknak, akiknek ellenszenves a bordeaux-i borok körül kialakult és fenntartott hisztéria.
Persze a dologhoz hozzátartozik, hogy a bordeaux-i nagy böhöncöket ilyen fiatal korukban nem szokás még kinyitni, sőt, már-már liliomtiprásnak hat. Nagy Sebestyén mesélte, hogy a legtöbben fintorogva félre is tolták őket, mert nagy eséllyel eszükbe sem jutott, hogy az a zárkózott, fejletlen dolog ott egy Mouton Rotschild vagy egy Margaux lehet. (Ezek a borok alsó hangon 50-60 ezer forintba kerülnek, úgyhogy keveseknek vannak itthon meggyőző kóstolási tapasztalataik velük kapcsolatban.)
A végkövetkeztetés pedig annyi, hogy ha valaki pendülni akar és van 15-20 ropija egy üveg borra, de türelmetlen, az a chileiek közül válasszon. Ha sok-sok pénze és türelme is van, akkor kóstoljon egy nagy bordeaux-it és egy chileit is, de akkor bontsa ki őket, amikor tényleg a csúcsukon vannak. Ha pedig ő az Errazuriz borok magyar forgalmazója, akkor Isten tartsa jó szokását és szervezen még Budapest Tastinget, mert ezzel a magyar boros szakma kóstolási tapasztalatait is gyarapítja – és bizony ráfér.
Budapest Tasting
2010 október 17. | Szerző: T.Nokedli
Volt ugye harmincvalahány éve (1976-ban) a Párizsi Kóstoló, ami alapjaiban rengette meg a borvilágot: kiderült, hogy az újvilági, azaz amerikai borok nem azok a lőrék, amiknek a franciák hinni szeretnék őket. Sokan megátkozták a szervezőt, Steven Spurriert, Kalifornia pedig a mennybe ment. (A sztori két mondatban: Steven Spurrier borszakértő neves francia szakértőknek szervezett egy vakkóstolót, ahol a leghíresebb francia chateau-k legdrágább borait akkoriban nagyon alulértékelt kaliforniai borokkal kóstolták egy társaságban. A tesztet a franciák őszinte döbbenetére egy amerikai bor nyerte: az 1973-as évjáratú Stag’s Leap.)
Aztán ezt a kóstolót nem győzték megismételni: csinálták ugyanazokkal a borokkal, ugyanazokkal a borokkal, csak más évjáratból, ugyanazokkal a borokkal 10-20-30 év múlva és megcsinálták 2004-ben Berlinben, ahol a francia és olasz borokat (és az eredeti nyertest, a kaliforniai Stag’s Leap-et) dél-amerikai, pontosabban chilei nagyágyúkkal eresztették össze. És láss csodát: Dél-Amerika is a mennybe ment. A Berlini Kóstolót a chilei Errazuriz borászat tulajdonosa találta ki és a sikerén felbuzdulva gyakorlatilag világkörüli turnéra küldte: a volt azóta Tokióban, Brazíliában, Stockholmban, Koppenhágában, New Yorkban és most végre Budapesten is.
A Budapest Kóstolót pénteken rendezték meg a következő sorral:
Az első három helyezett pedig:
Bizony, bizony, mind a három chílei. Nahát-nahát. Ez persze nem jelent az égvilágon semmit, csak azt, hogy a magyaroknak ízlenek a dél-amerikai borok és azt, hogy egy kicsit hízhat a mája azoknak, akiknek ellenszenves a bordeaux-i borok körül kialakult és fenntartott hisztéria.
Persze a dologhoz hozzátartozik, hogy a bordeaux-i nagy böhöncöket ilyen fiatal korukban nem szokás még kinyitni, sőt, már-már liliomtiprásnak hat. Nagy Sebestyén mesélte, hogy a legtöbben fintorogva félre is tolták őket, mert nagy eséllyel eszükbe sem jutott, hogy az a zárkózott, fejletlen dolog ott egy Mouton Rotschild vagy egy Margaux lehet. (Ezek a borok alsó hangon 50-60 ezer forintba kerülnek, úgyhogy keveseknek vannak itthon meggyőző kóstolási tapasztalataik velük kapcsolatban.)
A végkövetkeztetés pedig annyi, hogy ha valaki pendülni akar és van 15-20 ropija egy üveg borra, de türelmetlen, az a chileiek közül válasszon. Ha sok-sok pénze és türelme is van, akkor kóstoljon egy nagy bordeaux-it és egy chileit is, de akkor bontsa ki őket, amikor tényleg a csúcsukon vannak. Ha pedig ő az Errazuriz borok magyar forgalmazója, akkor Isten tartsa jó szokását és szervezen még Budapest Tastinget, mert ezzel a magyar boros szakma kóstolási tapasztalatait is gyarapítja – és bizony ráfér.
Oldal ajánlása emailben
X