Budapest Tasting

2010 október 17. | Szerző: T.Nokedli |

Volt ugye harmincvalahány éve (1976-ban) a Párizsi Kóstoló, ami alapjaiban rengette meg a borvilágot: kiderült, hogy az újvilági, azaz amerikai borok nem azok a lőrék, amiknek a franciák hinni szeretnék őket. Sokan megátkozták a szervezőt, Steven Spurriert, Kalifornia pedig a mennybe ment. (A sztori két mondatban: Steven Spurrier borszakértő neves francia szakértőknek szervezett egy vakkóstolót, ahol a leghíresebb francia chateau-k legdrágább borait akkoriban nagyon alulértékelt kaliforniai borokkal kóstolták egy társaságban. A tesztet a franciák őszinte döbbenetére egy amerikai bor nyerte: az 1973-as évjáratú Stag’s Leap.)

Aztán ezt a kóstolót nem győzték megismételni: csinálták ugyanazokkal a borokkal, ugyanazokkal a borokkal, csak más évjáratból, ugyanazokkal a borokkal 10-20-30 év múlva és megcsinálták 2004-ben Berlinben, ahol a francia és olasz borokat (és az eredeti nyertest, a kaliforniai Stag’s Leap-et) dél-amerikai, pontosabban chilei nagyágyúkkal eresztették össze. És láss csodát: Dél-Amerika is a mennybe ment. A Berlini Kóstolót  a chilei Errazuriz borászat tulajdonosa találta ki és a sikerén felbuzdulva gyakorlatilag világkörüli turnéra küldte: a volt azóta Tokióban, Brazíliában, Stockholmban, Koppenhágában, New Yorkban és most végre Budapesten is.

A Budapest Kóstolót pénteken rendezték meg a következő sorral:

Az első három helyezett pedig:

Bizony, bizony, mind a három chílei. Nahát-nahát. Ez persze nem jelent az égvilágon semmit, csak azt, hogy a magyaroknak ízlenek a dél-amerikai borok és azt, hogy egy kicsit hízhat a mája azoknak, akiknek ellenszenves a bordeaux-i borok körül kialakult és fenntartott hisztéria.

Persze a dologhoz hozzátartozik, hogy a bordeaux-i nagy böhöncöket ilyen fiatal korukban nem szokás még kinyitni, sőt, már-már liliomtiprásnak hat. Nagy Sebestyén  mesélte, hogy a legtöbben fintorogva félre is tolták őket, mert nagy eséllyel eszükbe sem jutott, hogy az a zárkózott, fejletlen dolog ott egy Mouton Rotschild vagy egy Margaux lehet. (Ezek a borok alsó hangon 50-60 ezer forintba kerülnek, úgyhogy keveseknek vannak itthon meggyőző kóstolási tapasztalataik velük kapcsolatban.)

A végkövetkeztetés pedig annyi, hogy ha valaki pendülni akar és van 15-20 ropija egy üveg borra, de türelmetlen, az a chileiek közül válasszon. Ha sok-sok pénze és türelme is van, akkor kóstoljon egy nagy bordeaux-it és egy chileit is, de akkor bontsa ki őket, amikor tényleg a csúcsukon vannak. Ha pedig ő az Errazuriz borok magyar forgalmazója, akkor Isten tartsa jó szokását és szervezen még Budapest Tastinget, mert ezzel a magyar boros szakma kóstolási tapasztalatait is gyarapítja – és bizony ráfér.