Magyar malbec

2010 október 8. | Szerző: T.Nokedli |

Folyton röpködnek a pletykák, hogy ez a borász is telepített, annak is van ám egy kicsi, csak bennfentesnek kell lenni, hogy valaki megkóstolhassa, sőt, az igazán jólértesültek azt is tudják, hogy ki az a magyar borász, aki már ki is vágta.

Végül egyetlen magyar borászatot találtam, akik egy az egyben palackozzák is: a nagyradai Cezar Winery, akikről  – ezúton is bocs, de – eddig még csak nem is hallottam. Császár Katalin nagyon kedves volt és beavatott, hogy 2008-ban szüretelték először és a legnagyobb részét újbornak csinálták meg, amit lényegében a Svédországba költözött tulajdonos svédországi hoteljében a libaszezonban  fel is ittak a svédek.

Itthon még a pincénél van nekik egy kicsi, de üzletekbe nem adják, mivel nem tudnának érte értelmes árat kérni. A malbec ugyanis nem szerepel a hivatalos magyar fajtajegyzékben, ezért csak tájborként lehet árusítani, Magyarország viszont nem Toszkána, hogy a tájbor feliratú dolgokat is megfizessék az emberek, ha az mellesleg jó. Ezen persze változtatni szeretnének és már kérték a fajta jegyzékbe vételét, úgyhogy talán pár év múlva a soproni Pfneiszl nővérek és balaton-felvidéki Konyáriék is is élvezhetik ennek minden előnyét.

Kocsis Lajos szőlész azt is elmesélte, hogy 1,2 hektárjuk van belőle és nagyon jól érzi magát a malbec ott náluk Zalában. Hatalmas, gyönyörű fürtjei vannak, kristálytiszta mustja, a bogyó héja pedig olyan vastag, húsos, mint az Otellóé, úgyhogy rohadni egyáltalán nem rohad. (És persze itt vége is a hasonlatosságoknak a nagy hagyományokkal bíró direkttermőnk és a malbec között.) Ő alaposan utánaolvasott a fajtának és míly meglepő, azt találta, hogy a malbecet egy Malbeck nevű magyar úr vitte Franciaországból Argentínába. Na ja, Borneó és Celebesz…

Szóval úgy bepörögtünk rá tegnap, hogy muszáj lesz megkóstolnunk és ha minden igaz, a jövő héten megy is arra valaki, akit be lehet küldeni egy-két palackért Nagyradára, úgyhogy nemsokára azt is elmesélem, milyen íze van a magyar malbecnek.