A fiúszagú és a büdösödős

2010 szeptember 20. | Szerző: T.Nokedli |

Bibibú, új szerelem van:  megtaláltam (na jó, nagy a szám, persze, hogy mutatták) a Télvíz Idejére Való Sauvignon Blanc-t. Ilyen ökörnyálas időkben még utoljára nyári borokat akarok inni, hátha itt tartják a teraszos jó időt, de már nem esnek jól. Ennek viszont kifejezetten rossz idő kell, hogy ne izzadjak bele.
Barrique-olt Sauvignon Blanc, ami itthon kevés van (sőt, a világon sem sok. Azt a néhányat inkább Sancerre környékén kell keresni), és bár általában nem vagyok oda értük, ebbe most belezuhantam. Arccal.

Az illata haragoszöld csalán és valami gyantára emlékeztető izgalmas szúrósság, amit hárman sem tudtunk megfejteni, pedig az egyik maga a borász volt.    Debreczeni Kálmán állította, hogy ez a nagyon érett sauvignon blanc szőlő illata frissen szedve, ám valószínűleg többen vagyunk, akiknek a fiúöltöző levegője hamarabb beugrik, mint a frissen szüretelt sauvignon blanc-é. A fiúöltözőtől ne ijedjen meg senki: ha legközelebb kibontok egy palackkal, biztosan összekenem vele estére a pasimat.

Persze hatalmas teste van, jó magas alkoholtartalma, ettől némi glicerinédessége (3,5 gramm maradék cukrot Debreczeni Kálmán szerint nem érezhetek ki – nem ismer még, hogy mennyire allergiás tudok lenni a tündibündi maradékcukrokra). Ez tényleg olyan combos, hogy glicerin tehet az édességérzetről. Mégis gyümölcsös, friss, tökéletes egyensúlyban van, csak éppen akkora, hogy muszáj hozzá főzni valamit. Vagy begyújtani a kandallót és egy fél üveg után a karosszékben tölteni tőle az éjszakát.

Jelentem: szeptember van, de nekem már megvan a tél fehérbora, amihez piros orral menekülök majd haza a latyakból.

Az adatai: Debreczeni Szőlőbirtok és Pincészet, Etyek-budai Sauvignon Blanc, 2009. www.debreczenipinceszet.hu

A Büdi nagyon régóta lapult már a kamrában, lévén egy tavalyelőtti dél-amerikai útról hozott szuvenír, amit ott helyben ugyan kóstoltam, de egy boltban és annyi mindennel egyszerre, hogy csak a lényeget jegyeztem meg belőle. Mégpedig azt, hogy Sauvignon Gris, azaz Pinot Gris (aka Szürkebarát) és Cabernet Sauvignon (!) keresztezéséből született szőlőfajtából van. Bizony, a papa nem Sauvignon Blanc, ahogy még el tudná képzelni az európai gyomor. (Még ha a Wikipedia az ellenkezőjét is mondja. Jobban hiszek egy chilei borboltosnak és kész.)

Egy pár hete esedékes bulin végre kibontottuk – alkalmat ugye teremteni kell, különben ellepik a kamrát az innen-onnan származó, romlásnak induló emlékek, – és hát hozta is, amit sejtettünk róla. Egyenchilei fehérborillat, hatalmas arcbarobbanással, minden maximumra tekerve benne – kicsit gyanúsan is maximumra. Mivel tudom, hogy miből van, még a fajtákat is felfedezni vélem az illatában, bár ez valószínűleg csak érzékcsalódás, mivel egyrészt ilyen szőlőfajta ugye szerintünk nincs is, másrészt vakon kóstolva még halvány tippem sem lenne. Ízben is inkább csak nagyon furcsállnám: a Cabernet Sauvignonnak éppen a nemszeretem jegyei jönnek – nagynak nagy, de nem túl szép, pláne nem összetett savak. Héjon nem nagyon áztathatták, mert tannint nem érezni, bár attól talán még bizarrabb lenne a dolog. Egzotikus gyümölcsök úszkálnak benne, mint egy tévéreklámban: karambola, talán ananász – bár én azt egyéni utálat miatt nem szeretem érezni egy borban -, de ezek is egy gyerekrágó eleganciájával  bírnak.

Az összbenyomás inkább egy egzotikus szuvenír, amit hazahoz az ember mutogatni a barátainak, de meghonosítani soha, de soha nem jutna eszébe.
A valódi  döbbenetet pedig a napokban okozta: a fél palackot csavarzárral visszazárva ottfelejtettem a hűtőben. Most beleszagoltam, és szegényke az elmúlt három hét alatt nem elfáradt, hanem nemes egyszerűséggel megbüdösödött. (Poloska, ha valaki a részletekre kíváncsi.)

Az adatai: Leyda Sauvignon Gris, Kadun Vineyard, Chile, 2007. www.leyda.cl