Mit igyunk a fa alatt? 1. rész
2010 november 23. | Szerző: T.Nokedli
Túl vagyunk a nagy-nagy durranáson, amire hetek óta készültünk. Rengeteg tanulsága van, de az egyik legfontosabb számomra az, hogy vannak olyan embertársaim, akikkel soha, semmilyen indokkal nem szeretek egy buliban tartózkodni. Igaz, ez nem túl nagy újdonság – általában ezért is kerülöm a tömegrendezvényeket.
De nem ez a lényeg: a legjobb fehérbor Demeter Zoltán Szerelmi Hárslevelűje lett és Zoli a köszönőbeszédében – már amennyi hallatszott belőle – azt kérte mindenkitől, hogy ha hiszünk abban, hogy Tokaj a világon egyedülálló és büszkék vagyunk rá, akkor segítsünk azzal, amivel tudunk. Azaz azzal, hogy idén karácsonykor mindenki, aki teheti, nyisson ki egy aszút és örüljön neki.
Mi évek óta megtesszük, de ettől függetlenül nekem annyira tetszik az ötlet, hogy megpróbálok belőle mozgalmat csinálni. Ha már állítólag minden magyar családban van legalább egy üveg aszú, ami általában a tévé tetején, egy csipketerítőn trónolva ér szomorú véget, akkor vegyünk rá minél több embert, hogy igyák is meg. (Na jó, ne pont azt, mert lehet, hogy örökre elmegy a kedvük az aszúzástól, de egy másikat mindenképpen.) Nem kell a hatputtonyos, dűlőszelektált csodákkal kezdeni, elég, ha a tecsóban pár eleve megromlásra ítélt akciós felvágott vagy a második karton kóla helyett egy középáras három vagy négyputtyos aszút veszünk le a polcról. (A felháborítóan olcsóakat tilos, azzal csak többet ártunk az ügynek! A témában lásd a blognyitó dühöngést.)
A szentesti vacsora után úgyis nagyrészt csak szuszogni tudunk, nem pedig boldogan nekiesni a beiglinek. Az maradjon meg reggelire, a desszert pedig legyen egy pohár aszú: garantáltan mindenkinek csillogni fog a szeme a fa alatt.
A szentesti vacsora után úgyis nagyrészt csak szuszogni tudunk, nem pedig boldogan nekiesni a beiglinek. Az maradjon meg reggelire, a desszert pedig legyen egy pohár aszú: garantáltan mindenkinek csillogni fog a szeme a fa alatt.
Szóval add tovább: a magyar néplélek, Tokaj és a saját boldogságunk érdekében karácsonykor bontsunk ki egy üveg aszút!
Pezsgő, ami nincs is
2011 január 1. | Szerző: T.Nokedli
Felfedeztem, hogy a babavárás hatodik hónapja valahogy nem kedvez az alkoholfogyasztásnak – ez pedig jelentősen hátráltathat egy borblogot. Azon viszont eléggé felháborodtam, hogy még így is fáj a fejem január 1-én, úgyhogy ha már másnapos tüneteket produkálok berúgás nélkül, akkor akár be is számolhatok arról, hogy milyen lett miklóscsabi élete első pezsgője.
Azt talán már említettem a régmúltban, hogy Szentesi József a pezsgőkészítés ügyét is felkarolta, méghozzá a lehető legjobb módon: olyan pincéknek segít pezsgőt csinálni, akik szeretnének ugyan, de magunktól nem tudnának nekiállni. Ilyen pl. miklóscsabi is és így született a Parádé.
Az alapbor királyleányka és chardonnay házasítása, az illata chardonnay-s és pezsgős. Kicsit bővebben almásan-körtésen gyümölcsös és nagyon kedvesen élesztős, éppen annyira, hogy elkezdje piszkálni az ember orrát: én például ezért szeretek pezsgőt inni. A buborékai talán egy számmal nagyobbak, mint amit én elképzelnék, de ez még messze nem a böfögtetős szénszavasság, csak az, ami még a torkomat is birizgálja egy kicsit, nem csak a nyelvemet. A címkére az van írva, hogy száraz fehér habzóbor, úgyhogy hálistennek most a brut-extra dry-dry-magyarázkodásba nem kell belefognom (az utóbbi időben annyit beszéltünk róla adásban is, hogy most nincs már hozzá kedvem), de egy iciripiciri édességet lehet benne érezni. És ez nagyon jó, hiába szoktam más körülmények között emiatt hangosan köpködni, mert itt van utána egy kis kesernyésség is, amitől az egész izgi lesz, másrészt ezeket a savakat és ezeket a buborékokat valahogy le kell egy kicsit simítani, különben összeszabdalnák az ember belsejét – na erre épp tökéletes néhány gramm természetes cukor.
El kell, hogy szomorítsak mindenkit: a címke szerint 288 palack készült belőle és nagyon úgy néz ki, hogy az bizony mind el is fogyott ezen a szilveszteren. Az egyik barátunk ugyanis villásreggelit szokott tartani 31-én, idén pedig kiadta a rendelést, hogy a Csabi hozzon Parádét. Csabi pedig lelkiismeretes barát, így mivel nála már nem volt, elkocogott és pénzért vett egy palackkal a titkos lelőhelyen, hiszen a rendelés az rendelés. Szóval ez az a pezsgő, ami hivatalosan nem forgalmi tétel, de még a borásza is fizetett érte.
2010. december 10-én palackozták, 31-én fogyott el. RIP.
Oldal ajánlása emailben
X