Pezsgő, ami nincs is

2011 január 1. | Szerző:

 Felfedeztem, hogy a babavárás hatodik hónapja valahogy nem kedvez az alkoholfogyasztásnak – ez pedig jelentősen hátráltathat egy borblogot. Azon viszont eléggé felháborodtam, hogy még így is fáj a fejem január 1-én, úgyhogy ha már másnapos tüneteket produkálok berúgás nélkül, akkor akár be is számolhatok arról, hogy milyen lett miklóscsabi élete első pezsgője.

Azt talán már említettem a régmúltban, hogy Szentesi József a pezsgőkészítés ügyét is felkarolta, méghozzá a lehető legjobb módon: olyan pincéknek segít pezsgőt csinálni, akik szeretnének ugyan, de magunktól nem tudnának nekiállni. Ilyen pl. miklóscsabi is és így született a Parádé.

Az alapbor királyleányka és chardonnay házasítása, az illata chardonnay-s és pezsgős. Kicsit  bővebben almásan-körtésen gyümölcsös és nagyon kedvesen élesztős, éppen annyira, hogy elkezdje piszkálni az ember orrát: én például ezért szeretek pezsgőt inni. A buborékai talán egy számmal nagyobbak, mint amit én elképzelnék, de ez még messze nem a böfögtetős szénszavasság, csak az, ami még a torkomat is birizgálja egy kicsit, nem csak a nyelvemet. A címkére az van írva, hogy száraz fehér habzóbor, úgyhogy hálistennek most a brut-extra dry-dry-magyarázkodásba nem kell belefognom (az utóbbi időben annyit beszéltünk róla adásban is, hogy most nincs már hozzá kedvem), de egy iciripiciri édességet lehet benne érezni. És ez nagyon jó, hiába szoktam más körülmények között emiatt hangosan köpködni, mert itt van utána egy kis kesernyésség is, amitől az egész izgi lesz, másrészt ezeket a savakat és ezeket a buborékokat valahogy le kell egy kicsit simítani, különben összeszabdalnák az ember belsejét – na erre épp tökéletes néhány gramm természetes cukor.

El kell, hogy szomorítsak mindenkit: a címke szerint 288 palack készült belőle és nagyon úgy néz ki, hogy az bizony mind el is fogyott ezen a szilveszteren. Az egyik barátunk ugyanis villásreggelit szokott tartani 31-én, idén pedig kiadta a rendelést, hogy a Csabi hozzon Parádét. Csabi pedig lelkiismeretes barát, így mivel nála már nem volt, elkocogott és pénzért vett egy palackkal a titkos lelőhelyen, hiszen a rendelés az rendelés. Szóval ez az a pezsgő, ami hivatalosan nem forgalmi tétel, de még a borásza is fizetett érte.
2010. december 10-én palackozták, 31-én fogyott el. RIP.

Adatai: Parádé habzóbor 2009, Miklóscsabi, Mór

Mit igyunk a fa alatt? – 2. rész

2010 december 14. | Szerző:

A “milyen fogáshoz milyen bor illik” részt most ugorjuk át hirtelen, egyszerűen azért, mert ezt már a rádióújság is unásig kivesézte, másrészt mert úgyis mindenkinek van saját, külön bejáratú családi menüje, amiket esélytelen lenne összegyűjteni.
A legtöbb asztalon viszont van pezsgő, vagy legalábbis valami bugyborékos dolog. Ezt azért merem így kijelenteni, mert első kézből tudom, hogy például a Törley ilyenkor dobja piacra az éves termelésének kb. 50%-át, ami január elsejére el is fogy. Az ünnepek alatt (én a szilvesztert is ide számolom) ugyanis az is pezsgőt bont, aki egyébként soha máskor. Ilyen ember pedig sok van: a magyarok nem véletlenül nem szeretik a pezsgőt, ugyanis nagy valószínűséggel életükben először kicsit langyosan, édes kivitelben találkoznak vele, rosszabb esetben fagyiskehelyben felszolgálva.
Hogy idén ne kelljen a szobanövényeknek BB édesben fuldokolni, összeszedtem néhányat a jó, de kevésbé ismert magyar pezsgők közül.

habzóborok:
Ezek persze nem pezsgők, mert utólag adják hozzájuk a szénsavat, de buborékosnak buborékosok és finomak. Az ünnepek után is bármikor ki lehet őket pukkantani, fő idényük a forró nyári este, áruk jellemzően 1500 és 2000 Ft között van.
“Borzongás Rosé” Dél-Dunántúl: Andreas Ebner szigetvári borász csinálta először, de aztán bevonta a buliba a borászhaverokat is, úgyhogy mindenki kedvenc Borzija már nem fogy el olyan hamar a polcokról.
Gedeon Perle: az izsáki Gedeon Birtok az arany sárfehér és az ezerjó fajták felvirágoztatásáért dolgozik: a gyöngyözőboruk is ebből a két fajtából készül és igen könnyen csúszik.
Pfneiszl Sparkelina: a Pfneiszl lányok Ausztriából átköltöztek Sopronba és a komoly borokon túl megcsinálták a Sparkelinát, amit kis palackban szívószállal együtt is palackoznak, csak hogy senkinek ne maradjon kétsége a bulibor-mivolt felől. 

könnyebben beszerezhető pezsgők:
– Francois President Nyerspezsgő, Törley Chardonnay Brut Nyerspezsgő: Ezek nagyobb volumenben készülnek, de mégsem az átlaghoz tartoznak. A nyerspezsgők attól nyerspezsgők, hogy a a degorzsálás után nem adnak hozzá expedíciós likőrt, azaz nem állítják be az édességüket, hanem azt a formájukat mutatják, ahogy a palackban elkészültek. Az ízük sokkal élesztősebb a megszokottnál és persze csontszárazak – nagyon könnyen a rajongójukká lehet válni. (Ha valaki nem érti a mondat első felét, de szeretné, az kattintson ide.) 3000-3500 Ft körül lehet őket megvenni.
– Chateau Vincent pezsgőkGaramvári Vencel pezsgőháza ugyanúgy Budafokon található, ahogy a két fenti nagy pezsgőpincészet. Csak palackban erjesztett (methode traditionelle) pezsgőket készítenek, de azt több változatban – például van tokaji hárslevelű pezsgőjük is.  Az áruk általában megáll 3000 alatt és a hiperekben is meg lehet őket találni.  
– Szigeti pezsgők: kicsit kilógnak a sorból, mert a pezsgőpincészet nem magyar, hanem osztrák, de az alapborokat nagyrészt Magyarországról szállítják, a család magyar származású, a pezsgők pedig nagyon jók. A beszerzésük kicsit macerás lehet, de az áruk szintén 3000 Ft alatt van.

kis szériás cuccok:
Sajnos még viszonylag rövid a lista, mert pezsgőt készíteni ma még nagyon-nagyon drága – (nem feltétlenül az eljárás, hanem az engedélyek: úgy indul, hogy le kell tenni 40.000.000, azaz negyvenmillió forintot), de egyre többen adják rá a fejüket.
Kreinbacher Syrah Rosé Pezsgő és Kreinbacher Brut Pezsgő:  Somló egyik legnagyobb és legnevesebb termelője szerencsénkre ilyet is csinál. Bár a somlói borvidékről nem a pezsgő ugrik be az embereknek, az ötlet magától értetődik, hiszen Somló savait az isten is pezsgőalapborokba szánta. A pezsgőket a Bortársaság forgalmazza 3000 Ft-ért.
– Etyeki kézműves pezsgő: – Az etyeki borvidéken nagyon sokáig szinte csak pezsgőalapborokat termeltek, és bár az arány visszaszorult, az óbudai pezsgőpincészetek alapborai jórészt ma is innen jönnek. A fent említett ok miatt azonban eddig nem sokan álltak neki Etyeken saját pezsgőt csinálni – az első fecske konkrétan a Kálna család, akik viszont rögtön barrique hordókban érlelt változattal is előálltak. A honlapjukon az árakról szemérmesen hallgatnak, de a kuriózum akár húzósabb összeget is megér.
Miklóscsabi Parádé: Szentesi Józsefet ugyanúgy titulálhatjuk kutatónak, mint borásznak. Számos borvilág-jobbító intézkedése közül az egyik, hogy olyan kiemelkedő magyar pincészeteknek készít a saját boraikból pezsgőt, akik régóta játszottak a gondolattal, de önállóan nem vágtak volna bele a dologba. Így készült el többek között a móri Parádé, ami kísérleti mivolta miatt nem kerül a boltokba, de ha valaki elmegy Csabihoz Mórra, vagy elkapja valahol Budapesten, akkor ki lehet tőle kunyizni pár palackkal.

Ti szoktatok karácsonykor pezsgőt bontani?

Címkék: ,

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!