Felfedeztem, hogy a babavárás hatodik hónapja valahogy nem kedvez az alkoholfogyasztásnak – ez pedig jelentősen hátráltathat egy borblogot. Azon viszont eléggé felháborodtam, hogy még így is fáj a fejem január 1-én, úgyhogy ha már másnapos tüneteket produkálok berúgás nélkül, akkor akár be is számolhatok arról, hogy milyen lett miklóscsabi élete első pezsgője.
Azt talán már említettem a régmúltban, hogy Szentesi József a pezsgőkészítés ügyét is felkarolta, méghozzá a lehető legjobb módon: olyan pincéknek segít pezsgőt csinálni, akik szeretnének ugyan, de magunktól nem tudnának nekiállni. Ilyen pl. miklóscsabi is és így született a Parádé.
Az alapbor királyleányka és chardonnay házasítása, az illata chardonnay-s és pezsgős. Kicsit bővebben almásan-körtésen gyümölcsös és nagyon kedvesen élesztős, éppen annyira, hogy elkezdje piszkálni az ember orrát: én például ezért szeretek pezsgőt inni. A buborékai talán egy számmal nagyobbak, mint amit én elképzelnék, de ez még messze nem a böfögtetős szénszavasság, csak az, ami még a torkomat is birizgálja egy kicsit, nem csak a nyelvemet. A címkére az van írva, hogy száraz fehér habzóbor, úgyhogy hálistennek most a brut-extra dry-dry-magyarázkodásba nem kell belefognom (az utóbbi időben annyit beszéltünk rólaadásban is, hogy most nincs már hozzá kedvem), de egy iciripiciri édességet lehet benne érezni. És ez nagyon jó, hiába szoktam más körülmények között emiatt hangosan köpködni, mert itt van utána egy kis kesernyésség is, amitől az egész izgi lesz, másrészt ezeket a savakat és ezeket a buborékokat valahogy le kell egy kicsit simítani, különben összeszabdalnák az ember belsejét – na erre épp tökéletes néhány gramm természetes cukor.
El kell, hogy szomorítsak mindenkit: a címke szerint 288 palack készült belőle és nagyon úgy néz ki, hogy az bizony mind el is fogyott ezen a szilveszteren. Az egyik barátunk ugyanis villásreggelit szokott tartani 31-én, idén pedig kiadta a rendelést, hogy a Csabi hozzon Parádét. Csabi pedig lelkiismeretes barát, így mivel nála már nem volt, elkocogott és pénzért vett egy palackkal a titkos lelőhelyen, hiszen a rendelés az rendelés. Szóval ez az a pezsgő, ami hivatalosan nem forgalmi tétel, de még a borásza is fizetett érte. 2010. december 10-én palackozták, 31-én fogyott el. RIP.
Pezsgő, ami nincs is
2011 január 1. | Szerző: T.Nokedli
Felfedeztem, hogy a babavárás hatodik hónapja valahogy nem kedvez az alkoholfogyasztásnak – ez pedig jelentősen hátráltathat egy borblogot. Azon viszont eléggé felháborodtam, hogy még így is fáj a fejem január 1-én, úgyhogy ha már másnapos tüneteket produkálok berúgás nélkül, akkor akár be is számolhatok arról, hogy milyen lett miklóscsabi élete első pezsgője.
Azt talán már említettem a régmúltban, hogy Szentesi József a pezsgőkészítés ügyét is felkarolta, méghozzá a lehető legjobb módon: olyan pincéknek segít pezsgőt csinálni, akik szeretnének ugyan, de magunktól nem tudnának nekiállni. Ilyen pl. miklóscsabi is és így született a Parádé.
Az alapbor királyleányka és chardonnay házasítása, az illata chardonnay-s és pezsgős. Kicsit bővebben almásan-körtésen gyümölcsös és nagyon kedvesen élesztős, éppen annyira, hogy elkezdje piszkálni az ember orrát: én például ezért szeretek pezsgőt inni. A buborékai talán egy számmal nagyobbak, mint amit én elképzelnék, de ez még messze nem a böfögtetős szénszavasság, csak az, ami még a torkomat is birizgálja egy kicsit, nem csak a nyelvemet. A címkére az van írva, hogy száraz fehér habzóbor, úgyhogy hálistennek most a brut-extra dry-dry-magyarázkodásba nem kell belefognom (az utóbbi időben annyit beszéltünk róla adásban is, hogy most nincs már hozzá kedvem), de egy iciripiciri édességet lehet benne érezni. És ez nagyon jó, hiába szoktam más körülmények között emiatt hangosan köpködni, mert itt van utána egy kis kesernyésség is, amitől az egész izgi lesz, másrészt ezeket a savakat és ezeket a buborékokat valahogy le kell egy kicsit simítani, különben összeszabdalnák az ember belsejét – na erre épp tökéletes néhány gramm természetes cukor.
El kell, hogy szomorítsak mindenkit: a címke szerint 288 palack készült belőle és nagyon úgy néz ki, hogy az bizony mind el is fogyott ezen a szilveszteren. Az egyik barátunk ugyanis villásreggelit szokott tartani 31-én, idén pedig kiadta a rendelést, hogy a Csabi hozzon Parádét. Csabi pedig lelkiismeretes barát, így mivel nála már nem volt, elkocogott és pénzért vett egy palackkal a titkos lelőhelyen, hiszen a rendelés az rendelés. Szóval ez az a pezsgő, ami hivatalosan nem forgalmi tétel, de még a borásza is fizetett érte.
2010. december 10-én palackozták, 31-én fogyott el. RIP.
Oldal ajánlása emailben
X