A Mayerffy-pincéről akkor hallottam először, amikor borásznak tanultam: a hordófajták között szerepelt a márványhordó is, mint kuriózum.
A sztori röviden: Mayerffy Károly borosgazda talán túlságosan is pénz és bor bővében volt, amikor kitalálta, hogy fahordó helyett márványhordókkal fog kísérletezni, hogy a bor fejlődését és eltarthatóságát befolyásolja, így egy kisebb márványhordóval folytatott kísérletezés után 1826-ban megépíttette a 281 hektós monstrumot az Attila út 21. pincéjében.
(Hogy hogyan, hányszor és mivel volt töltve, annak szintén egyszer alaposabban utána fogok menni, egyelőre az apasági nyilatkozat és az eldobható bugyik beszerzése körül forognak a napjaim…)
A pince később szép magyarul szólva betemetődött – ez állítólag az utolsó tulajdonosának köszönhető, aki maga is bortermelő és kereskedő volt, sőt, fogadót is működtetett az épületben, de a pince Várhegy alá benyúló járatai folyton beszakadtak, úgyhogy a karbantartás helyett inkább telehordatta törmelékkel. A házat aztán államosították, a hordót elfelejtették, mígnem a 60-as években egy munkagép beszakította a hordó feletti szellőzőakna tetejét, és a kiérkező barlangászok szerencsére annyira izgalomba jöttek a látványtól, hogy az (mármint az izgalom) illetékesekre is átragadt. Így a hordót és a pincét kikotorták, hasznosítani viszont azóta sem sikerült.
A pince és a hordó ma nem látogatható, viszont folyamatosan eladó. Holnapig (március 8-ig) lehet rá pályázni az I. kerületi Önkormányzatnál, de a dolog persze majdnem teljesen reménytelen.
A mostani állapotok szerint egy normális – tehát folyamatosan zárt kapuval védett, gyanakvó lakókkal teli – lakóház belső udvaráról nyílik egy ajtó, ami mögött ott egy gyönyörű pincelejárat. A pince eleje tele van szeméttel, amit az ott lakók valószínűleg nem annak mondanának, de aki látott már – Valamire Még Jó Leszekkel évtizedek óta töltögetett pinceficakokat, az átlátja a helyzetet.
Aztán jön a vadregény: töksötét, egy-másfél méteres árkokkal és pallókkal fűszerezett labirintus, valahol a mélyén a hordóval, amit tényleg meg lehet tapogatni, ami kisebb, mint amit az ember odafelé botorkálva elképzel, de ami valahogy mégis félelmetes: ott kuksol a vaksötétben, sokáig ott guggolt eltemetve, teljesen értelmetlen és valószerűtlen dolog – és mégis, valamiért nagyon élőnek tűnik. Mintha szuszogna, vagy mittudomén.
Természetesen műemléki védelem alatt áll, tehát elpusztítani nem lehet, sőt, a pályázat szerint a nagyközönség számára is látogathatóvá kell tenni a hordót. Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, a 450(!) négyzetméteres, hordóállásokkal és egyéb csapdákkal bőségesen ellátott pincéhez kötelezően meg kell venni egy 80 nm-es, szinte ablaktalan, romos szükséglakást is, aminek valami rejtélyes okból kifolyólag a nappaliban van a WC-je, viszont nem csak ablaka, hanem belső ajtaja is nyílik egy lichthófra, ahol úgy 75-80 centi magasan áll a guanó. Komolyan, én még ilyet életemben nem láttam – talán durvább élmény volt, mint maga a márványhordó.
Tehát: 28.000.000 Ft-ért lehet venni 450 négyzetméternyi Attila úti pincét egy 80 nm-es töksötét, romos udvari lakással és egy kötelezően megőrzendő és bemutatandó, 300 hektós, 185 éves, gonosznak tűnő, de varázslatos márványhordóval. Egyet lehet rá aludni. Valaki, deal?
A Mayerffy-pince
2011 március 6. | Szerző: T.Nokedli
A Mayerffy-pincéről akkor hallottam először, amikor borásznak tanultam: a hordófajták között szerepelt a márványhordó is, mint kuriózum.
Természetesen műemléki védelem alatt áll, tehát elpusztítani nem lehet, sőt, a pályázat szerint a nagyközönség számára is látogathatóvá kell tenni a hordót. Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, a 450(!) négyzetméteres, hordóállásokkal és egyéb csapdákkal bőségesen ellátott pincéhez kötelezően meg kell venni egy 80 nm-es, szinte ablaktalan, romos szükséglakást is, aminek valami rejtélyes okból kifolyólag a nappaliban van a WC-je, viszont nem csak ablaka, hanem belső ajtaja is nyílik egy lichthófra, ahol úgy 75-80 centi magasan áll a guanó. Komolyan, én még ilyet életemben nem láttam – talán durvább élmény volt, mint maga a márványhordó.
Tehát: 28.000.000 Ft-ért lehet venni 450 négyzetméternyi Attila úti pincét egy 80 nm-es töksötét, romos udvari lakással és egy kötelezően megőrzendő és bemutatandó, 300 hektós, 185 éves, gonosznak tűnő, de varázslatos márványhordóval. Egyet lehet rá aludni. Valaki, deal?
A képeket köszönöm szépen Halász Brigittának!
Oldal ajánlása emailben
X