Mit igyunk a fa alatt? – 2. rész

2010 december 14. | Szerző:

A “milyen fogáshoz milyen bor illik” részt most ugorjuk át hirtelen, egyszerűen azért, mert ezt már a rádióújság is unásig kivesézte, másrészt mert úgyis mindenkinek van saját, külön bejáratú családi menüje, amiket esélytelen lenne összegyűjteni.
A legtöbb asztalon viszont van pezsgő, vagy legalábbis valami bugyborékos dolog. Ezt azért merem így kijelenteni, mert első kézből tudom, hogy például a Törley ilyenkor dobja piacra az éves termelésének kb. 50%-át, ami január elsejére el is fogy. Az ünnepek alatt (én a szilvesztert is ide számolom) ugyanis az is pezsgőt bont, aki egyébként soha máskor. Ilyen ember pedig sok van: a magyarok nem véletlenül nem szeretik a pezsgőt, ugyanis nagy valószínűséggel életükben először kicsit langyosan, édes kivitelben találkoznak vele, rosszabb esetben fagyiskehelyben felszolgálva.
Hogy idén ne kelljen a szobanövényeknek BB édesben fuldokolni, összeszedtem néhányat a jó, de kevésbé ismert magyar pezsgők közül.

habzóborok:
Ezek persze nem pezsgők, mert utólag adják hozzájuk a szénsavat, de buborékosnak buborékosok és finomak. Az ünnepek után is bármikor ki lehet őket pukkantani, fő idényük a forró nyári este, áruk jellemzően 1500 és 2000 Ft között van.
“Borzongás Rosé” Dél-Dunántúl: Andreas Ebner szigetvári borász csinálta először, de aztán bevonta a buliba a borászhaverokat is, úgyhogy mindenki kedvenc Borzija már nem fogy el olyan hamar a polcokról.
Gedeon Perle: az izsáki Gedeon Birtok az arany sárfehér és az ezerjó fajták felvirágoztatásáért dolgozik: a gyöngyözőboruk is ebből a két fajtából készül és igen könnyen csúszik.
Pfneiszl Sparkelina: a Pfneiszl lányok Ausztriából átköltöztek Sopronba és a komoly borokon túl megcsinálták a Sparkelinát, amit kis palackban szívószállal együtt is palackoznak, csak hogy senkinek ne maradjon kétsége a bulibor-mivolt felől. 

könnyebben beszerezhető pezsgők:
– Francois President Nyerspezsgő, Törley Chardonnay Brut Nyerspezsgő: Ezek nagyobb volumenben készülnek, de mégsem az átlaghoz tartoznak. A nyerspezsgők attól nyerspezsgők, hogy a a degorzsálás után nem adnak hozzá expedíciós likőrt, azaz nem állítják be az édességüket, hanem azt a formájukat mutatják, ahogy a palackban elkészültek. Az ízük sokkal élesztősebb a megszokottnál és persze csontszárazak – nagyon könnyen a rajongójukká lehet válni. (Ha valaki nem érti a mondat első felét, de szeretné, az kattintson ide.) 3000-3500 Ft körül lehet őket megvenni.
– Chateau Vincent pezsgőkGaramvári Vencel pezsgőháza ugyanúgy Budafokon található, ahogy a két fenti nagy pezsgőpincészet. Csak palackban erjesztett (methode traditionelle) pezsgőket készítenek, de azt több változatban – például van tokaji hárslevelű pezsgőjük is.  Az áruk általában megáll 3000 alatt és a hiperekben is meg lehet őket találni.  
– Szigeti pezsgők: kicsit kilógnak a sorból, mert a pezsgőpincészet nem magyar, hanem osztrák, de az alapborokat nagyrészt Magyarországról szállítják, a család magyar származású, a pezsgők pedig nagyon jók. A beszerzésük kicsit macerás lehet, de az áruk szintén 3000 Ft alatt van.

kis szériás cuccok:
Sajnos még viszonylag rövid a lista, mert pezsgőt készíteni ma még nagyon-nagyon drága – (nem feltétlenül az eljárás, hanem az engedélyek: úgy indul, hogy le kell tenni 40.000.000, azaz negyvenmillió forintot), de egyre többen adják rá a fejüket.
Kreinbacher Syrah Rosé Pezsgő és Kreinbacher Brut Pezsgő:  Somló egyik legnagyobb és legnevesebb termelője szerencsénkre ilyet is csinál. Bár a somlói borvidékről nem a pezsgő ugrik be az embereknek, az ötlet magától értetődik, hiszen Somló savait az isten is pezsgőalapborokba szánta. A pezsgőket a Bortársaság forgalmazza 3000 Ft-ért.
– Etyeki kézműves pezsgő: – Az etyeki borvidéken nagyon sokáig szinte csak pezsgőalapborokat termeltek, és bár az arány visszaszorult, az óbudai pezsgőpincészetek alapborai jórészt ma is innen jönnek. A fent említett ok miatt azonban eddig nem sokan álltak neki Etyeken saját pezsgőt csinálni – az első fecske konkrétan a Kálna család, akik viszont rögtön barrique hordókban érlelt változattal is előálltak. A honlapjukon az árakról szemérmesen hallgatnak, de a kuriózum akár húzósabb összeget is megér.
Miklóscsabi Parádé: Szentesi Józsefet ugyanúgy titulálhatjuk kutatónak, mint borásznak. Számos borvilág-jobbító intézkedése közül az egyik, hogy olyan kiemelkedő magyar pincészeteknek készít a saját boraikból pezsgőt, akik régóta játszottak a gondolattal, de önállóan nem vágtak volna bele a dologba. Így készült el többek között a móri Parádé, ami kísérleti mivolta miatt nem kerül a boltokba, de ha valaki elmegy Csabihoz Mórra, vagy elkapja valahol Budapesten, akkor ki lehet tőle kunyizni pár palackkal.

Ti szoktatok karácsonykor pezsgőt bontani?

Címkék: ,

Ha mégis bort adunk egy borbubusnak…

2010 december 8. | Szerző:

A poszt közkívánatra született. A közkívánatot köszönöm A.-nak :)

Ha mégis mindenáron bort veszünk ajándékba, néhány dologra nagyon figyeljünk oda. Alapdolgok következnek laikusoknak – a gyakorlottabb alkeszek ezt a posztot ugorják át és izguljanak, mert hamarosan jön a Mit igyunk a fa alatt II.!

Első számú szabály: borboltba kell menni! Ha valaki nem ért a borhoz, ne bízza magát a sarki CBA eladólányaira, bármilyen kedvesek is legyenek. Ilyen helyeken nemcsak a szakértelemmel lehet baj, hanem a tárolással is. Egy borboltban biztosan tudnak segíteni, bármilyen árkategóriát is mondunk – bár van egy harcedzett borboltos ismerősöm, akitől tanácsot kértek és a célszemélyt így írták le:  “piros kabátot hord és a fiúkat szereti”. Na attól azért zavarba jött.

Kettes számú szabály: nem kell feltétlenül eltapsolni az örökségünket, de ha fehérborra 1500-nál és vörösborra 2000 forintnál kevesebbet akarunk költeni, akkor azokat nagyon megbízható helyen szerezzük be és lehetőleg úgy, hogy mi már kóstoltuk őket. Ennél olcsóbban ajándéknak is beillő bort nehéz készíteni (bár nem lehetetlen.)

Hármas számú szabály: az évjáratok igenis fontosak. Száraz fehérborból lehetőleg ne válasszunk két évnél idősebb darabot. (Persze rengeteg kivétel van, de itt és csak biztosra  megyünk.) Vörösboroknál a magyar fajtákból készültek lehetnek fiatalok (2-3 évesek, pl. kékfrankos, kadarka), a nemzetközi fajtákból készült küvék pedig idősebbek (4-6 év, p. merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc).

Kiemelkedő évjárat volt 2006 és 2008, könnyedebb, gyümölcsösebb  borok készültek 2007-ben. 2004 és 2005 gyengébb volt nálunk, de azok sem kimondottan rosszak. Ennél régebbi bort gyakorlatlanok csak akkor vegyenek, ha abszolút megbíznak a boltosban.  

Ha édes bor, akkor tokaji, és abból is inkább egy fiatalabb házasítás vagy szamorodni, mint egy risszrossz kerházas aszú. Az édes vörösöket és a jégborokat kerüljük el messzire. (Igen, tudom, vannak különlegességek, de … ld két bekezdéssel feljebb.)

Négyes számú szabály: ha már megvettük, ne hagyjuk éjszakára az autóban! Ha megfagy a bor, azzal simán tönkretehetjük (ugyanez igaz nyáron is, csak akkor hősokkot kaphat a napon, magyarul felforraljuk.)

A tuti: ha nem számít, mennyit költünk rá, de biztosra kell menni, akkor maradjuk a nagy aszúknál, (pl. Szepsy, Oremus, Disznókő és 5-6 puttony) vagy a francia pezsgőnél, azaz a champagne-oknál. Ezek több tízezres (kb. 10.000-50.000 Ft) ajándékok, de nem lehet velük mellényúlni. 

Nem szabály, csak jótanács:  rozét szerintem csak akkor érdemes ajándékozni, ha  tudjuk, hogy szereti az illető, de akkor is csak a legújabb évjáratot – azaz mostanra a 2010-est. Egyébként nem ajándékba való, kivéve, ha azonnal kibontjuk. Buliba vinni pl. jolly joker.

Szintén csak jótanács, hogy szerintem sokkal többre megyünk a pici, ismeretlenebb pincék ún. kézműves boraival, mint a nagy, bejáratott borházak kicsit már unalmas tételeivel. Lehet, hogy mellényúlunk, de akkor sem az azévi ötödik Bock Cabernet Sauvignont adtuk, hanem valami izgalmasabbat.

Címkék: ,

Ajándéklista borbolondoknak

2010 november 29. | Szerző:

Mostanra már mindenkin rajta van a karácsonyi para, úgyhogy itt az ideje
átgondolni, mit is kéne adni annak a jóbarátnak, aki csak felhős
tekintettel hajlandó kiejteni azt a száján, hogy Villány, vagy annak a
családtagnak, aki kiröhögi a borsznobokat, de a savtartalomra grammban
tippel és folyton az almasavbontásról magyaráz a vacsoraasztalnál. 

Nos, bort, azt semmiképpen. 
Csak mellényúlni lehet – ha egészen véletlenül ismerjük is az ízlését,
kedvenc termelőjét és fajtáját, az évjárat biztos nem fog stimmelni. Nem
beszélve arról, ha mi magunk nem értünk a borhoz: túl könnyű olyat
ajándékozni, amire a legkedvesebb ajándékozott is csak annyit mond –
“főzni jó lesz”. Ez pedig természetesen azt jelenti, hogy még főzni sem
lesz jó. Higgyetek nekem, sok környékbeli csöves érezte már jól magát az
évek során az innen-onnan bekapott ajándékpiáktól. 

Ne ajándékozzunk kézenfekvő és akciós borbigyókat sem: a karácsonyfa
alakú dugó és az első használatra elgörbülő, ámde mívesen faragott
dugóhúzó a legjobb esetben is a fiók alján, majd egy jótékonysági
vásáron végzik. Borhőmérőt sem használ soha senki. Még udvariasságból
sem.

Ami már jobb választás lehet, az a nem túl kézenfekvő (ám persze
természetesen teljesen felesleges) borbigyó: mondjuk dekantáló-tisztító
gyöngyöcskék vagy kefe, dekantálóba való szűrő, esetleg nagyon márkás és
darabra kapható (~ méregdrága) kóstolópohár a kedvenc fajtájához. Ne
riasszon el senkit ezeknek a cuccoknak a tök felesleges mivolta – ha
szépek, én például erősen kattanok rájuk. 

Amivel viszont biztos a siker, azok a fogyóeszközök. Ilyen lehet a
pohárjelölő – főként, ha a delikvens gyakran rendez bulit-, a cseppőr
vagy a vákuumdugó (amihez ha csak pótdugókat akarunk venni, akkor nem
árt kinyomozni az eredeti készlet márkáját.) Cseppőrből akár névre szóló
darabokat is csináltathatunk: azzal aztán igazán nagyot lehet
villantani a következő kóstolón!

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!