Mostanra már mindenkin rajta van a karácsonyi para, úgyhogy itt az ideje
átgondolni, mit is kéne adni annak a jóbarátnak, aki csak felhős
tekintettel hajlandó kiejteni azt a száján, hogy Villány, vagy annak a
családtagnak, aki kiröhögi a borsznobokat, de a savtartalomra grammban
tippel és folyton az almasavbontásról magyaráz a vacsoraasztalnál.
Nos, bort, azt semmiképpen.
Csak mellényúlni lehet – ha egészen véletlenül ismerjük is az ízlését,
kedvenc termelőjét és fajtáját, az évjárat biztos nem fog stimmelni. Nem
beszélve arról, ha mi magunk nem értünk a borhoz: túl könnyű olyat
ajándékozni, amire a legkedvesebb ajándékozott is csak annyit mond –
“főzni jó lesz”. Ez pedig természetesen azt jelenti, hogy még főzni sem
lesz jó. Higgyetek nekem, sok környékbeli csöves érezte már jól magát az
évek során az innen-onnan bekapott ajándékpiáktól.
Ne ajándékozzunk kézenfekvő és akciós borbigyókat sem: a karácsonyfa
alakú dugó és az első használatra elgörbülő, ámde mívesen faragott
dugóhúzó a legjobb esetben is a fiók alján, majd egy jótékonysági
vásáron végzik. Borhőmérőt sem használ soha senki. Még udvariasságból
sem.
Ami már jobb választás lehet, az a nem túl kézenfekvő (ám persze
természetesen teljesen felesleges) borbigyó: mondjuk dekantáló-tisztító
gyöngyöcskék vagy kefe, dekantálóba való szűrő, esetleg nagyon márkás és
darabra kapható (~ méregdrága) kóstolópohár a kedvenc fajtájához. Ne
riasszon el senkit ezeknek a cuccoknak a tök felesleges mivolta – ha
szépek, én például erősen kattanok rájuk.
Amivel viszont biztos a siker, azok a fogyóeszközök. Ilyen lehet a
pohárjelölő – főként, ha a delikvens gyakran rendez bulit-, a cseppőr
vagy a vákuumdugó (amihez ha csak pótdugókat akarunk venni, akkor nem
árt kinyomozni az eredeti készlet márkáját.) Cseppőrből akár névre szóló
darabokat is csináltathatunk: azzal aztán igazán nagyot lehet
villantani a következő kóstolón!
Ajándéklista borbolondoknak
2010 november 29. | Szerző: T.Nokedli
Mostanra már mindenkin rajta van a karácsonyi para, úgyhogy itt az ideje
átgondolni, mit is kéne adni annak a jóbarátnak, aki csak felhős
tekintettel hajlandó kiejteni azt a száján, hogy Villány, vagy annak a
családtagnak, aki kiröhögi a borsznobokat, de a savtartalomra grammban
tippel és folyton az almasavbontásról magyaráz a vacsoraasztalnál.
kedvenc termelőjét és fajtáját, az évjárat biztos nem fog stimmelni. Nem
beszélve arról, ha mi magunk nem értünk a borhoz: túl könnyű olyat
ajándékozni, amire a legkedvesebb ajándékozott is csak annyit mond –
“főzni jó lesz”. Ez pedig természetesen azt jelenti, hogy még főzni sem
lesz jó. Higgyetek nekem, sok környékbeli csöves érezte már jól magát az
évek során az innen-onnan bekapott ajándékpiáktól.
alakú dugó és az első használatra elgörbülő, ámde mívesen faragott
dugóhúzó a legjobb esetben is a fiók alján, majd egy jótékonysági
vásáron végzik. Borhőmérőt sem használ soha senki. Még udvariasságból
sem.
természetesen teljesen felesleges) borbigyó: mondjuk dekantáló-tisztító
gyöngyöcskék vagy kefe, dekantálóba való szűrő, esetleg nagyon márkás és
darabra kapható (~ méregdrága) kóstolópohár a kedvenc fajtájához. Ne
riasszon el senkit ezeknek a cuccoknak a tök felesleges mivolta – ha
szépek, én például erősen kattanok rájuk.
pohárjelölő – főként, ha a delikvens gyakran rendez bulit-, a cseppőr
vagy a vákuumdugó (amihez ha csak pótdugókat akarunk venni, akkor nem
árt kinyomozni az eredeti készlet márkáját.) Cseppőrből akár névre szóló
darabokat is csináltathatunk: azzal aztán igazán nagyot lehet
villantani a következő kóstolón!
Oldal ajánlása emailben
X