Ha mégis bort adunk egy borbubusnak…

2010 december 8. | Szerző:

A poszt közkívánatra született. A közkívánatot köszönöm A.-nak :)

Ha mégis mindenáron bort veszünk ajándékba, néhány dologra nagyon figyeljünk oda. Alapdolgok következnek laikusoknak – a gyakorlottabb alkeszek ezt a posztot ugorják át és izguljanak, mert hamarosan jön a Mit igyunk a fa alatt II.!

Első számú szabály: borboltba kell menni! Ha valaki nem ért a borhoz, ne bízza magát a sarki CBA eladólányaira, bármilyen kedvesek is legyenek. Ilyen helyeken nemcsak a szakértelemmel lehet baj, hanem a tárolással is. Egy borboltban biztosan tudnak segíteni, bármilyen árkategóriát is mondunk – bár van egy harcedzett borboltos ismerősöm, akitől tanácsot kértek és a célszemélyt így írták le:  “piros kabátot hord és a fiúkat szereti”. Na attól azért zavarba jött.

Kettes számú szabály: nem kell feltétlenül eltapsolni az örökségünket, de ha fehérborra 1500-nál és vörösborra 2000 forintnál kevesebbet akarunk költeni, akkor azokat nagyon megbízható helyen szerezzük be és lehetőleg úgy, hogy mi már kóstoltuk őket. Ennél olcsóbban ajándéknak is beillő bort nehéz készíteni (bár nem lehetetlen.)

Hármas számú szabály: az évjáratok igenis fontosak. Száraz fehérborból lehetőleg ne válasszunk két évnél idősebb darabot. (Persze rengeteg kivétel van, de itt és csak biztosra  megyünk.) Vörösboroknál a magyar fajtákból készültek lehetnek fiatalok (2-3 évesek, pl. kékfrankos, kadarka), a nemzetközi fajtákból készült küvék pedig idősebbek (4-6 év, p. merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc).

Kiemelkedő évjárat volt 2006 és 2008, könnyedebb, gyümölcsösebb  borok készültek 2007-ben. 2004 és 2005 gyengébb volt nálunk, de azok sem kimondottan rosszak. Ennél régebbi bort gyakorlatlanok csak akkor vegyenek, ha abszolút megbíznak a boltosban.  

Ha édes bor, akkor tokaji, és abból is inkább egy fiatalabb házasítás vagy szamorodni, mint egy risszrossz kerházas aszú. Az édes vörösöket és a jégborokat kerüljük el messzire. (Igen, tudom, vannak különlegességek, de … ld két bekezdéssel feljebb.)

Négyes számú szabály: ha már megvettük, ne hagyjuk éjszakára az autóban! Ha megfagy a bor, azzal simán tönkretehetjük (ugyanez igaz nyáron is, csak akkor hősokkot kaphat a napon, magyarul felforraljuk.)

A tuti: ha nem számít, mennyit költünk rá, de biztosra kell menni, akkor maradjuk a nagy aszúknál, (pl. Szepsy, Oremus, Disznókő és 5-6 puttony) vagy a francia pezsgőnél, azaz a champagne-oknál. Ezek több tízezres (kb. 10.000-50.000 Ft) ajándékok, de nem lehet velük mellényúlni. 

Nem szabály, csak jótanács:  rozét szerintem csak akkor érdemes ajándékozni, ha  tudjuk, hogy szereti az illető, de akkor is csak a legújabb évjáratot – azaz mostanra a 2010-est. Egyébként nem ajándékba való, kivéve, ha azonnal kibontjuk. Buliba vinni pl. jolly joker.

Szintén csak jótanács, hogy szerintem sokkal többre megyünk a pici, ismeretlenebb pincék ún. kézműves boraival, mint a nagy, bejáratott borházak kicsit már unalmas tételeivel. Lehet, hogy mellényúlunk, de akkor sem az azévi ötödik Bock Cabernet Sauvignont adtuk, hanem valami izgalmasabbat.

Címkék: ,

Ajándéklista borbolondoknak

2010 november 29. | Szerző:

Mostanra már mindenkin rajta van a karácsonyi para, úgyhogy itt az ideje
átgondolni, mit is kéne adni annak a jóbarátnak, aki csak felhős
tekintettel hajlandó kiejteni azt a száján, hogy Villány, vagy annak a
családtagnak, aki kiröhögi a borsznobokat, de a savtartalomra grammban
tippel és folyton az almasavbontásról magyaráz a vacsoraasztalnál. 

Nos, bort, azt semmiképpen. 
Csak mellényúlni lehet – ha egészen véletlenül ismerjük is az ízlését,
kedvenc termelőjét és fajtáját, az évjárat biztos nem fog stimmelni. Nem
beszélve arról, ha mi magunk nem értünk a borhoz: túl könnyű olyat
ajándékozni, amire a legkedvesebb ajándékozott is csak annyit mond –
“főzni jó lesz”. Ez pedig természetesen azt jelenti, hogy még főzni sem
lesz jó. Higgyetek nekem, sok környékbeli csöves érezte már jól magát az
évek során az innen-onnan bekapott ajándékpiáktól. 

Ne ajándékozzunk kézenfekvő és akciós borbigyókat sem: a karácsonyfa
alakú dugó és az első használatra elgörbülő, ámde mívesen faragott
dugóhúzó a legjobb esetben is a fiók alján, majd egy jótékonysági
vásáron végzik. Borhőmérőt sem használ soha senki. Még udvariasságból
sem.

Ami már jobb választás lehet, az a nem túl kézenfekvő (ám persze
természetesen teljesen felesleges) borbigyó: mondjuk dekantáló-tisztító
gyöngyöcskék vagy kefe, dekantálóba való szűrő, esetleg nagyon márkás és
darabra kapható (~ méregdrága) kóstolópohár a kedvenc fajtájához. Ne
riasszon el senkit ezeknek a cuccoknak a tök felesleges mivolta – ha
szépek, én például erősen kattanok rájuk. 

Amivel viszont biztos a siker, azok a fogyóeszközök. Ilyen lehet a
pohárjelölő – főként, ha a delikvens gyakran rendez bulit-, a cseppőr
vagy a vákuumdugó (amihez ha csak pótdugókat akarunk venni, akkor nem
árt kinyomozni az eredeti készlet márkáját.) Cseppőrből akár névre szóló
darabokat is csináltathatunk: azzal aztán igazán nagyot lehet
villantani a következő kóstolón!

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!