A Mayerffy-pince

2011 március 6. | Szerző: T.Nokedli |

 A Mayerffy-pincéről  akkor hallottam először, amikor borásznak tanultam: a hordófajták között szerepelt  a márványhordó is, mint kuriózum.

(Hogy hogyan, hányszor és mivel volt töltve, annak szintén egyszer alaposabban utána fogok menni, egyelőre az apasági nyilatkozat és az eldobható bugyik beszerzése körül forognak a napjaim…) 

Természetesen műemléki védelem alatt áll, tehát elpusztítani nem lehet, sőt, a pályázat szerint a nagyközönség számára is  látogathatóvá kell tenni a hordót. Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, a 450(!)  négyzetméteres, hordóállásokkal és egyéb csapdákkal bőségesen ellátott pincéhez kötelezően meg kell venni egy 80 nm-es, szinte ablaktalan, romos szükséglakást is, aminek valami rejtélyes okból kifolyólag a nappaliban van a WC-je, viszont nem csak ablaka, hanem belső ajtaja is nyílik egy lichthófra, ahol úgy 75-80 centi magasan áll a guanó. Komolyan, én még ilyet életemben nem láttam – talán durvább élmény volt, mint maga a márványhordó.

Tehát: 28.000.000 Ft-ért lehet venni 450 négyzetméternyi Attila úti pincét egy 80 nm-es töksötét, romos udvari lakással és egy kötelezően megőrzendő és bemutatandó, 300 hektós, 185 éves, gonosznak tűnő, de varázslatos márványhordóval. Egyet lehet rá aludni. Valaki, deal? 

A képeket köszönöm szépen Halász Brigittának!