Bikavér öccázért? Kikérem magamnak!

2010 szeptember 13. | Szerző: T.Nokedli |

A kiakadásom tárgya a Pincemester Egri Bikavér (évjárat nélkül)  499 Ft-ért (+ üveg 20 Ft). Ez már önmagában is felháborító, de tetézik: ráadásnak minden palackhoz adnak egy üveg ingyenbort is, amit három hasonszőrű közül lehet kiválasztani. 

Nos, bár hajlamos vagyok eszetlen impulzusvásárlásokra, de nem vagyok annyira eleresztve, amennyire szeretnék, a bikavért öccázért akkor is kikérem magamnak. Szégyelljék magukat az árképzők – még akkor is, ha meg tudom magyarázni az álláspontjukat, sőt, fel tudom sorolni az érveiket.

1. Igen, ha jól sejtem, ez az izé a jó régóta hangosan haldokló és felszámolás alatt álló Egri Borkombinát készleteiből származó cucc lehet, aminek a felszámolói így próbálnak némi pénzt teremteni, hogy aztán a kiürült tartályok is mehessenek a MÉH-be. Hogy baj-e, hogy egy nagy borvidéki kombinát így végzi? Fájdalmasnak fájdalmas, de nem biztos, hogy baj. Viszont hogy ebből a pénzből a szőlőtermelők nem látnak majd egy buznyákot sem, arra komoly összegeket mernék tenni.

2. Ok, nem mindenki engedhet meg magának többezer forintos borokat, amikor c sak kedve szottyan rájuk. De ez még bőven nem ok arra, hogy helyette ilyeneket vegyenek! Félreértés ne essék, most nem az inkriminált bikavér minőségét szidom, mert nem kóstoltam, hanem az árát.
Ha valaki kb. ennyiért szeretne borozni, az lapozzon tovább ugyanebben a katalógusban  és válassza bátran mondjuk a Feind Balatonaligai Kékrfankost 899-ért vagy a Szeremley Badacsonyi Cuvée-t 699-ért. Nem lesz élete borélménye, de nem is lesz tőle baja és nem visz másokat a romlásba.  (Ha viszont a 219 ft-os  Bikatory nevű vörös tájbor után nyúlna, akkor innen a távolból csapok a kezére. Az ugyanis ennyiért nem lehet magyar, hanem bizony olasz. És nem, nem láttam a hátcímkét.)

3. Mert: 499 Ft-ért nem lehet bikavért csinálni és kész. Ez nem lehet vita tárgya, csak egy csöppnyi józan ész kell hozzá. Az egyszeri iszákosnak nem kell tudnia, mi az a művelésmód, a növényvédelem, a munkavédelem, nem kell ismernie a borkészítés menetét vagy a bortörvény előírásait. Egyszerűen meg kell néznie, hogy amikor a gyerekének vesz egy kiló szőlőt vagy amikor a kosarába pakol egy liter dobozos szőlőlevet, akkor mennyit fizet érte. Aztán el kell bambulnia egy kicsit sorbanállás közben és csodálkozni  egyet, hogy hány kiló szőlő kellhet egy liter borhoz és hogy mennyi macera lehet vele kint a dűlőben, aztán bent a pincében, mire abból bor lesz. És hogy ezt meg lehet-e csinálni 499 Ft-ból. Na ugye.

Van olyan neves szekszárdi borász, aki a sokezer forintos csúcsküvéjét használja a bikavére alapborának, majd a bikavért negyedáron árulja, mint a csúcsküvét. Mert nem veszik meg többért, a bikavér ugyanis még mindig szitokszó. Az egri termelők leültek és létrehoztak egy ijesztően szigorú szabályozási rendszert saját maguknak, és hülyére dolgozzák magukat azért, hogy a bikavér név újra szép legyen.
Mi, akik hivatásszerűen iszunk, nem győzzük úton-útfélen dícsérni azokat a szép-könnyű-kedves-elegáns-komoly-tökmindegy, de jó bikavéreket, amikkel találkozunk, erre jön valaki és egy ötszázasért odakakál az asztalra. Hát fel vagyok háborodva.
Elitizmus? Sznobéria? Lehet. De ha inni akarsz, arra jó a tearum is. A boriváshoz tessék kicsit sznobnak is lenni – rövidtávon az használ a borászatnak. Aztán majd jöhet a hosszútáv.

PS.: ezt a posztot bármikor, ugyanekkora vehemenciával megírhattam volna egy csomó más borról és boltról is. A Tesco és a mádi Munkácsy Pincészet például érezze magát erősen találva a 799-ft-os háromputtonyos Tokaji Aszúja miatt.